Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök

AZ EMLŐSÖK. Hasznos és kártékony állatainkról szólva az emberi érdekeket tartom szem előtt. Valamennyi élő lénynyel vele születik az önfentartási ösztön, mely készteti, hogy mindent elkövessen lételének fentartására, és e léteinek lehető kellemessé tételére. Ez az, mi természetben a soha meg nem szűnő élet-halálharczot, a létért való küzdelemben előidézi ; és ha néha azt hiszszük, hogy ideiglenes fegyverszünet áll be, ez csalódáson alapszik. Mikor a déli órákban édes nyugalom leng a liget fölött, s a csörgedező patakról azt hiszszük, hogy békéről cseveg, csak minmagunkat ámitjuk. Akkor is foly a karcz, foly mindenkor és mindenütt; fönn a légben, lenn a vizben, a duzzadó mohpárna szövevénye között, melyen heverünk; az előttünk álló hatalmas fa kérge alatt, levelein, virágjainak kelyhében. Az a madárka, mely a gallyak közötti fészkéről édes csicsergés között száll tova, rablókalandra indult, hogy legyeket és rovarokat fogdosson. Az eueí, mely ott ágról ágra ugrándoz, madárfészek után kérnlelődik, hogy kiszedje az abban levő tojásokat,' de egy nyest máris feni fogát a tojás-tolvajra. Az édes nedHasznos és kárt. állataink.