Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

56 PARLAGI SA8. Sonkja *) ólomszürke. Feje, nyaka tollazatt. Csődéi (lábszárai) egész az ujjakig tollazottak. Szivárványa (szemgyürüje) fénylő narancs-sárga. Háta feketebarna, hosszú, keskeny fehér tollszár-vonalakkal; fejteteje sárgásfehér kereken fekete foltokból álló szegélyzettel körítve ; melle, hasa szép élénk rozsdasárga. Hosszú, ékalakú farka szürkésbarna. Alsó álla tövén fekete sertékből álló, előre meredő, két hüvelyk hosszú szakála van. A fenhavas lakosa. Nálunk ujabb időben csak a hátszegvidéki és a székely havasokon találták. Inkább döggel él, de ha az éhség gyötri, merész rabló, s az üldözőbe vett zergét addig csapkodja szárnyaival, míg az elszédülve a mélységbe lezuhan, hova utána száll. Házi kecskét és juhot is rabol, sőt Schweitzban több példa volt reá, hogy kis gyermeket is elvitt. Majdnem hozzáférhetlen szirten fészkel, és márczius elején két barnánpöttegetett tojást rak le. Parlagi sas. (Steinadler. Aquila falva.) Csőre ólomszürke; sonkja viaszsárga; fejét és nyakának felső felét hegyzett végű, keskeny rozsdasárga tollak födik; többi tollazata sötétbarna. Csődéi tollazattak le egészen sárga ujjaiig, melyek erős, hegyes karmokkal fegyverzettek. Farka szürkés, fekete kereszt-tarkázattal, mely szalagokat képez, *) Az orvmadarak csőre tövén levő bőrhártya (Wachshaut.)