Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - II. Hasznos emlősök

38 A SÜN. lus.) Fülei fejénél rövideLbek, vese-alakúak. Hossza 2Va hüv. Szárnyterje 6V2 hüvelyk. Gyérebben találhatók : A késői d. (V. serotinus.) A bajuszos d. (V. mystacinus) s. a. t. A sün. (Der Igel. Erinaceus europaeus.) Több vidéken népies neve tüskésdisznó, mely elnevezést alkalmasint azért kapta, mivel orra kissé előnyúlt, hegyes, majdnem a sertéséhez hasonló. Szőre rövid fülein, homlokán, hasán serteszerü, színezete szürkés és vörhenyesbaraa. Hátát, nyakát szőr helyett tüskék födik, melyek hasa felé mind vékonyabbakká lesznek. Bőrizmai oly erősek, hogy azok segélyével testét annyira összegöngyölítheti, hogy minden irányba fölmeredő tüskéi miatt nem könynyen markolható. Tüskéi fehéres-barnák fekete gyürüzettel. Hossza 10—12 hüv. Egész Európában honos. A térséget és dombos vidéket különösen kedveli. Lomberdőkben, bokrok alatt, gyümölcsösökben, bozótban, sövény és eleven kertek alatt tartózkodik. Nappal elrejtőzik s éjjel kalandoz tápot keresve. Eledelét rovarok, békák, egerek képezik, de a gyümölcsöt is kedveli, s a földön fészkelő madarak tojásait is elszedi. A kígyókat szenvedélylyel vadászsza, s arról nevezetes, hogy neki az annyira mérges beri kigyó (beri paizsocz. Vipera berus. Kreuzotter) marása sem árt. Nagyon hasznossá váV