Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

22 A VADMACSKA. részni. Zsákmányát többnyire fára lapulva, lesből ejti el; rája ugrik, éles karmaival hátára kapaszkodva nyakereit ketté harapja, vérét kiszívja, húsából keveset eszik, s a hulla többi részét ott hagyja, s ahhoz csak nagy szükség esetében tér vissza. Óvakodó állat levén, a házi állatokban ritkán teszen kárt, hanem ha egyszer egy nyájra ráköpött, akkor abban egy- két éj alatt óriási pusztítást visz véghez, nem annyira torkosságból, mint vérengezési vágyból. A nőstény ápril végével vagy május elején 2 -3 kölyket vet, melyek 14 napig nem látnak. A fiatal két év alatt teljesen kinőtté lesz. Ezen rendkívül vigyázó, finom szaglással, éles látással s kitűnő hallással biró ragadozó vadászata sok nehézséggel jár, s az elejtésére rendezett hajtóvadászatok többnyire sikertelenek maradnak. Medvére kiállított kaptányban az utóbbi évtizedben né- ( hányat fogtak a csíki és gyergyói havasokban. Megtörténik az is, hogy egyes vadász bukkan reá, s az elől ritkán szalad el, hanem meglapul; ámde a vadász jól czélozzon, mert ha csak megsebzi, dühvel támadja meg. A vadmacska. (Die Wildkatze. Felis catus. Felis ferus. F. sylvestris.) Barnás-szürke sötét keresztcsikokkal. Farka feketén gyűrűzött. Szemei zöldessárgák, vadtekintetiiek. Fülei háromszögüek, begyzettek. A házi macskához nagyon hasonlít, csakhogy annál jóval na-