Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

18 A RÓKA. dászsza ily módon az özet, nyulat, söt még a zergét is. Eme torkos dúvad előtt nincsenek biztonságban erdőn, mezőn élő emlős, vagy szárnyas vadjaink, sem házi állataink. Házi állatainkban különösen télen át tesz sok kárt, mikor az éhség által kényszeríttetve vakmerővé lesz, és azt a juhnyájat, melyre rákapott, néha egyetlen éjszaka megtizedeli. A kutyának elkeseredett ellensége, és ha találkoznak, küzdelmök rendszerint egyiknek halálával végződik. Ha élő zsákmányra nem talál, döggel is beéri, sőt éhségtől gyötörtetve mohával és zuzmóval is megtömi gyomrát. A nőstény áprilban 4—5 kölyköt vet, és azokat gondosan ápolja, veszélyben védi. Többnyire hajtóvadászaton szokták lőni. Az alföldön, a nádi farkast néhol agarakkal hajhászszák, ámde nem minden nyulkapó, finombundájú agár mer vele kancsal-szemet nézni. Vastőrbe ritkán megy ez ovatos, gyanakodó állat, hanem az úgynevezett farkasverembe gyakran belebukik. Legbiztosabban pusztithatni télen strichnin által megmérgezett döggel. Ott, hol elkezd szaporodni, föl kell tavaszszal keresni vaczkát, és fiait elszedni. A róka. (Der Fuchs. Canis vulpes.) Mindenki ismeri eme ravaszságáról hires tyúkászt, libatolvajt, nyulvadászt, és halászt, miért is mel-