Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Előszó

VII Semmi esetre sem. Sőt ellenkezőleg! Egy kis jóakarattal Pató Pál-féle felfogás nélkül, sok avatott toll működhetne közre hazai vadászati szakirodalmunk felvirágoztatására — ha végtelen indolenczia, nembánomság nem jellemezne minket magyarokat annyira, mikor arról van szó, hogy valamit a közös érdekek előmozdítására kell tenni. Ez a bibi. Ezért nincs szakirodalmunk s ezért idegen utánzat s jórészt silányság a mi van, mert a feltűnni vágyó üres diletanizmusnak engedtük át a tért, míg a valódi szakavatottság véka alá rejti tapasztalatai kincseit, tudását a helyett, hogy hazafias kötelességből közkincsé tenné. Én, ki könyvem írásakor vadászati szakirodalmunkat áttanulmányoztam eredeti magyar adatok végett: tudom csak mi csekély értékű és mily szegény, nagyon szegény amit e téren magunkénak mondhatunk! Micsoda küzdés ily viszonyok között igazi vérbeli munkát létre hozni! S mondhatom az is volt. Mert hisz szakművet adatok nélkül létre hozni nem lehet; egy ember mindent alaposan ki nem tapasztalhat, ki nem próbálhat; egyetlen emberi élet kevés is arra, hogy tanulmányaiban egy szakot teljesen kimeríthessen. Hanem azért iparkodtam munkámban mindenben magyart adni. Véleményem szerint szükség volt erre az összefoglaló műre, mert vadászati szakiskola hiányában a ki a hivatásos vadászi pályára lépett, tehát a kesdö szakvadászok: a nekik való útbaigazító, mindenben hű tanácsadóul szolgáló és a szakot teljesen kimerítő műnek teljes hiányában voltak; de hiányában volt általában a magyar vadászpublikum is a vadászmesterséget tárgyaló oly magyar munkának, mely azt a szak minden részletére kiterjedőleg összefoglalva adja. Művem tehát hézagot pótol — midaddig a míg csak valamely tökéletesebb enemü szellemi termék feleslegessé nem teszi. Én fogok annak legjobban örülni szakirodalmunk előrehaladása érdekében, ha minél előbb és minél több ily irodalmi csillag fogja az én szerény lámpám fényét elhomályosítani. Sokan szokták azt hangoztatni, hogy a vadászatot, illetve a vadászmesterséget könyvből megtanulni nem lehet s hogy az ilyen könyvből szerzett stúdiumok nem érnek semmit. Nos hát, manapság ez már meghaladott vélemény. Sőt inkább szükséges, elkerelhetlen, ha mesterséggyakorlásáról van szó, hogy a prakszist a legkimerítőbb theoretikus előképzettség előzze meg, mert enélkül zöldágra jutni nem lehet s a ki teszi csak a kontárok számát szaporítja. Részemről iparkodtam, hogy művemmel a czélnak a lehetőséghez képest megfeleljek; 36 évi vadászpályámon szedtem hozzá az anyagot,