Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

77 mesen s ami fő, száraz lábbal sárszalonkázhatni. — A vízivad természetesen már egyre fogy s kivált a kényesebb sneff-féléknek a hideg őszi szél egyre fújja a sürgős takarodót. A fehérfarktövű fütyülő vagy czigánysneffet (Totanus ochropus) egyéb vad híján folyvást lőhetni csatornák és árkok körül, még csak a fagy el nem zavarja. — A gojzerzk (szélkiáltók) nagyfalkákba csavarodva készülődnek, búcsúznak tőlünk; de addig, míg a víz be nem fagy az orruk előtt, igen háladatossá teszik a lesvadászatokat ott, ahol rendes járásuk van nekik, sőt leszálló helyeiken kocsival is közelökbe férkőzhetni a leterelt falkáknak. — A vadlúdfélék őszi mozgalma egyre tart s különösen ha időváltozást éreznek, nagy gágogással járnak összevissza a levegőben. Ily esetben szokatlanul sok lőalkalom kínálkozik a vadásznak; csak mielőtt vadlúd-lesre ülne el valaki, alaposan tapasztalja ki a hangos torkú népség repülési irányát s aszerint válassza meg leshelyét. Nagy vadlúd-bőséggel téli vetések mellett (jó búvóhelyen) néha igen sikeres reggeli vadlúd-lesek ejthetők meg. Ha sok a lúd, borultas, ködös időben paraszt-szekéren is sikerrel járhatni utánok. — Hűvösebb idők beálltával az " apróbb lúdfajok is előkerülnek s némelykor szép holdvilágos esték- s éjeken sűrű puskázásra adnak alkalmat (kivált a lilikek). — A túzok falkákba verődik s megkezdi őszi csatangolásait vidékről-vidékre. Ott, ahol letelepednek (rendesen, ahol nagy repcze-táblák vannak), ép úgy, mint a vadlúdnál, meg kell figyelni röpülésük irányát s e liúzási levegővonal alatt kell valamely alkalmas búvóhelyen (gödörbe, árokba, fasorba stb.) lesbe állani. Ahol állandó a túzok ugyanis, azon útjait, melyeket naponta tenni szokott egyik tanyájáról a másikra, nem igen változtatja és kivált reggel és este tartja meg röpülési irányát bizonyosan. A nappali leseket esetleg hajtásokkal lehet szaporábbá tenni s e czélra különösen a némileg ködös idő hat közre sikerrel. — A borz-ásás a fagyok beálltával befejezést nyer; különben is októberi mulatság ez. E hóban inkább a leseket lehet megkísérlem, akinek van elég türelme hozzá. — A szőrmés ragadozók folyvást a vadászat tárgyát képezik. Az októbertől kezdve kóbor életet folytató szarkák letelepedése megakadályozandó s amikor csak alkalom kínálkozik rá, rá kell pörkölni e szemtelen gonosztevőkre. — Bókára esetleg apró hajtásokat is tehetni, oly helyen azonban, ahol a fővad, és őz állandó, a hajtások minden zajosabb trallárum nélkül ejtendők meg. A vad tartózkodási helye. A kószáló fővad lassanként visszavált szokott pagonyába; az őz az erdőaljakból a sűrű rengetegekbe törekszik, hol háborítlanul engedheti át magát a szerelmi élet gyönyöreinek (üzekedik). — A sörtevad rühetéshez készül, mi czélból az erdei pocsolyák körül csoportosul. — A borz földsánczai közt tartózkodik, honnét csak éjjel jár ki bagzás végett. — A nyulak e hóban mindenütt találhatók, de leginkább a szőlőkbe és sűrűsökbe