Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Október
41 lak-é és különösen a vizslavadászoknak nyújtják a legélvezetesebb sportot, főleg a szabad mezőn s szüret után a szőlőkben. Egyébként a vérbeli Nimród, aki nemcsak ölni s egyre pusztítani tartja hivatásának: nyúlra csakis az október és november liavát tekinti idényszerűnek. A vizslászoknak, általában a keresve (nem hajtással) vadászóknak tökéletesen elég is az a két hónapra terjedő nyulász-idény, melyet az októberi és novemberi szép őszi napok nyújtanak. Később, kivált síkon, úgyse igen tart ki a nyúl s hajtók nélkül csakis gödrös, buczkás helyeken lehet kivált hideg őszszel már, lövésre kapni. — E hóban van az ideje az üregi nyidak vadász-meny éttel való kizavarásának is. Az üregekben ugyanis e hóban nincsenek már fiak, melyek a menyét vérszomjának áldozatul eshetvén, a mulatságot boszusággá változtathatnák át. Tudvalevő ugyanis, hogy a vérrel jóllakott menyét elalszik áldozata meleg testén s aztán órákig sem jön elő! — A fáczánok napról-napra fejlettebbek, erősebbek lesznek, általában pompás kondiczióba kezdenek jönni, miért is már itt-ott némi élvezettel vadászhatni rájok. A high-lif elvei szerint azonban novemberig sajnálni illik a fáczánt. — A foglyokra még javában foly a sport, noha e hóban (kivált a második felében) már kevésbbé jól tartanak ki a vizsla előtt s nagyon futnak és messziről felszállanak, kivált ha a gyakori vadászatok túlóvatossá tették őket; miért is a nagyúri foglyász-revierekben angolmodorú hajtásokkal vadásznak rájok. De nemcsak a gyakori rápuskázás, hanem e hó második felében már meteorológiai okok is hozzájárulnak a foglyok többé-kevésbbé való elvadításához, az enyhébb vagy hűvösebb időjárás befolyásaihoz képest ugyanis. De nagyon megnehezíti vadászatukat még az a körülmény is, hogy bizonyos kóborlási ösztönzet által indíttatva, szokott tartózkodási területükről mindig gyakoribb és távolabbi kirándulásokat tesznek és szüntelenül helyet változtatnak, — szóval vadászkitétel szerint „soha sincsenek otthon"; mely okból mindig nehezebben kaphatók puskavégre. Egyébiránt a foglyok szerfelett boszantó, ideges rebbenékenysége leginkább az oly vadászterületeken tapasztalható, melyeken a gazdasági növényzet letakarítása miatt megvannak fosztva a náluk úgyszólván létkérdést képező búvhetyeiktől. — Fürj még mindig akad a gazos helyeken, füves barázdákban, sőt délibb vidékeken ritkaságképen kései költésekből származó gyenge fészekaljakkal is találkozhatni, melyeket a vadász-közvélemény másodköltésből származó „vakarcsoknak" tart; amihez különben kétség alig is férhet, ha meggondoljuk, hogy már az igen korai fészekaljakból származó idei fürjeknél is tapasztalhatni a nemi ösztönnek szinte hihetetlen mérvben való jelentkezéset, sőt megesik, hogy szeptember végén, vagy október első felében tojást szorít ki egyik-másik lelőtt fiatal fürjből az apportirozó vizsla (délvidéki megfigyelés). — A túzok kiterjedt repczetáblákon, általában térhelyeken tartózkodván, gyalogszerrel merő lehetetlenség a falkák közelébe férkőzni, sőt szekérrel való beközelítésök is ritkán sikerül; tehát csakis hajtással boldogulhatni ellenük. —- Császármadárra most már ritkán történik lövés, a cserkészetek, illetve a szalonkavizslászatok kötvén le
