Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Május
483 kellemes vagy bosszantó újdonságot olvashatni ki. Úgy a téli hótakaró, mint az eső vagy harmatáztatta talaj mindig megbízható útbaigazításokat nyújt. Ki lehet olvasni belőle, hol tartózkodik nappal a dúvad, hol nyugtalanítja a hasznos vadat — és kombinálhat az ember a jelekből arra is, hol kerülhet egyik-másik kártékony fajzat biztos lövésre és a váltókról, ahol pedig a lesek legbiztosabbak: is felvilágosítást nyerhetünk. De a másnak érthetetlen hyeroglifek arra is megtanítanak, hogy milyen és mennyi vad tartózkodik a vadász gondjára bizott területen, sőt ezekből arra is biztosan lehet következtetni, hogy minden évszakban, minden időjárásban és szélirányban hol és minő vadfaj található itt vagy amott stb. — Lapályos pagonyokban, melyek tavasszal igen gyakran hirtelen beálló vízáradásoknak vannak kitéve, a mi némely folyómenti vidéken májusban sem ritkaság: a magasabban fekvő helyeken, a hová az ár nem hat el: egyszerű, szalmával vagy avasnáddal fedett széna-tartókat kell felállítani, a mi sokszor megakadályozhatja a vad végpusztulását. — — A fajdvadászat e hóban még mindig aktualis; ennélfogva az alábbiak idevágólag még érdekkel bírhatnak, kivált a hivatásos vadászra nézve, kinek a többek közt szolgálati teendőihez tartozik, a fajdok dürgőhelyeinek felkutatása és megállapítása is. Ezúttal a nyirfajd dürgŐ helyeinek felkutatásáról szólok. A mint tudva van, a nyirfajd-kakas a havasok körül elterülő réteken és általában tisztásokon szeret a kora hajnali órákban dürögni. Ha nincs alkalmunk a kakast kihallgatni, az esetben nappal az ily réteket és tisztásokat bejárjuk és felkeressük a kakas ürülékét; ha ily helyre akadunk, az esetben ha lehetséges még a déli órákban fényű gályákból egy sűrű, jól védő búvóhelyet („ernyőt") készítünk a hely közelében, úgy, hogy az nagyon feltűnő ne legyen. Ha ezen, a kakas által még meg nem szokott galyfödözetből kakast 'akarunk lövetni, úgy a délutáni órákban, de különösen az est közeledtével azon a helyen nem szabad tartózkodnunk s általában arra kell ügyelni, hogy a kakas a vadászt észre ne vegye. Reggel vagyis hajnalban, a mikor a kakas a rendes dürgőhelyét felkeresi, az ernyő láttára gyanakvó lesz, de az nem tart soká, legfeljebb egy jó negyed óráig s mihelyt a távolban dürgő kakasok megszólaltak, időről-időre ő is csuhukkolni kezd, míg végre a szürkület beálltával a rendes nótáját megkezdi. Öreg kakasnál, vagy olyannál, mely már egyszer el lett riasztva, még óvatosabbnak kell lennünk, mert az a földön futva közelíti meg dürgő helyét s addig marad ott, míg tökéletesen világos lesz és csak akkor repül el, ha társai már a fákon dürögnek. Azért kívánatos, hogy ha a kakast másnap dürgés közben akarjuk meglőni vagy meglövetni, őt mozgás vagy köhögés által el nem riasszuk, mivel ily esetben a kakas többé eredeti dürgő helyére vissza nem tér, hanem más helyet keres. Érdekkel bírhat a hivatásos vadászra annak tudása is, hogyan jelez a fajdkakas a lövés után. Erre nézve egy régi, igen avatott fajdvadász adataira támaszkodva, a következőket közölhetem. A teljesen elhibázott kakas csodálatraméltó nesztelenséggel vonul el; úgyszólván ellopódzik a helyszínéről. A megsebzett kakas ellenben erős zajt csap, részben a nehézkes szárnyverés, részben azáltal, hogy odaverődik a faágakhoz, vagy lebukva, a fatörzshöz súrlódik, részben azáltal, hogy kísérleteket tesz újra ágra szállni. A 31*
