Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Szeptember

33 lényeknél s nap-nap mellett eltűnik néhány faj vándormadaraink közül. A hónap elején már csoportosulnak a fecskék, aztán nemsokára mennek is a „ledérek éghajlatot cserélni" — mint a költő mondja. A banka is hátracsapja a taréját s megy a villások után. A fülemilék, poszáták is egyszer csak eltűnnek, mintha nem is lettek volna. Úgy tesz a többi apró nótás madár is, azért kezd oly egyhangúvá válni a lombos tanya, melynek a tarka, vidor nép híjával a költészete is feloszlik. Csak kevés marad ezekből az örökvidor lényekből, olyanok többnyire, amelyeket előbb észre se igen vettünk; de most kedvesek — a szemnek is, a fülnek is. Mily szívesen hallgatjuk például az erdei 'pinty ezüstcsengetyűjét, a vörösbegy kedves, egyszerű dalolását, a czinkék, sármányok csicsergő hangicsálásait! Ezek most kedvesek, mert hűségesek. A lelkük ide vonzza őket az ősi csereshez, a hazai kuszalombok világához, ahol kis fészkök rejtezik, szerelmük, boldogságuk édes tanyája honol. — A kis szárnyasok csipegéseit most már nagyhangú madarak zaja váltja fel, harsol a mátyás, kaczag a küllő jókedvében, mert végtől-végig az övé lett a néptelenné vált erdővilág, melynek hallgatagságát a küllőn kívül alig veri fel más madár hangja, legfeljebb az ölyv nyávog néha, vagy sas süvöltöz az erdő fái felett s valahonnan, nagy távolból az erdők királyának, a nemes agancsos vadnak a mennydörgő szózatát kapkodja át a szellő szaggatottan. — Amily néptelen az erdő, épp oly nyüzsgő, víg élet járja most az arany-gerezdek tájain. A „borág" édes gyümölcse oly csábító; aztán oly sok gurmand van a szárnyasok világában is . . . Lepi is a madárféle, a sok seregély, rigó és a magtörő hadak tarka elegye, a vinczellér nagy boszúságára. Hiába vannak a „hessegetők", a sok kelep-kelep, meg a nagy pukkanású bumberdó a mérges csősz bácsi kezében ! Csak aludni járnak haza a kertekbe, erdőkbe. — Odakint a tavakon is nagy a mozgalom. A vízimadarak lokális kószálásait lassanként kezdi felváltani a nagy kontinentális mozgalom élénksége. Csoportosulni kezdenek s napról-napra mind tömegesebben szállják meg a mocsárt. Hanem az általános „trallárum" még a távolabbi jövőbe nyúlik bele. — A gerle, kék vadgalamb s fürj vonulásban; általában e hóban már a legtöbb költözködő madárnál jelentkezni kezd az a bizonyos izgatottság, mely a mozgalmas napokat mindig megelőzi. Tapasztalni ezt a kalitkába zárt madárkán is. A titkos intelem rá nézve se lehet közönyös; csak mink nem értjük. Nem is lehet annak a végére jutni a mi véges eszünkkel, melynek a titka az örök bölcseség szimbólumához van lánczolva! ... Az erdei szalonka e hó vége felé (magasabb hegységekben rendszerint 20-dika után) már húzni kezd (az Alföldön jóval később kezdődik a húzás, mint hegyes, erdős vidékeken). A fürj a déli megyékben (Ternes, Torontál, Krassó-Szörény) szeptember 8—10-dike táján végleg befejezi húzását. Általában szeptember második fele már nem a fürjek-é, mert legtöbb vidékén az országnak már szeptember első felében végbemegy a nagy „trallárum", vagyis a végleges őszi takarodás mozgalma. Azután csak szórványosan találkozhatni fürjekkel: elmaradót-