Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Márczius

tolvajok a siketfajd ellen is használják a hurok-vetést, a mi annál veszedelmesebb, mert a fölállított hurkokba legtöbbnyire a leginkább földön élő tojók szoktak kerülni. Ha ily módon pontosan betartjuk az óvás szabályait, már aránylag rövid idő alatt érezhető lesz annak üdvös hatása. S hogy kellő szakértelem mellett és megfelelő óvással oly területeken is lehet fajd-állományt meghonosítani, a hol azelőtt annak nyoma sem volt, példa erre Skócziának több vidéke, a hol egyes magán-területeken most már meglehetős fajd-állományt gondoznak. De annyi bizonyos, hogy aránytalanul könnyebb egy már meglevő fajd-állományt megtartani és óvás által kifejleszteni, mint egy olyant alapítani, akár tojások beszerzésével, akár elevenen befogott fajdok szabadon bocsátásával. Az utóbbi csak úgy biztat sikerrel, ha a terület, a melyen a fajdokat szabadon bocsátjuk, igen terjedelmes, terep-viszonyai a vadnak igen kedvezők s a rajta levő erdők e vad igényeinek megfelelők. Mind e mellett még nagyobb pénzáldozatoktól sem szabad visszarettenni. Mielőtt e czikkelyt lezárnám, még néhány szót a legeltetésről kell ejtenem. Igaz, hogy a két fogalom: vadászat és legeltetés, a legtöbb esetben kizárja egymást, mert kétségtelen, hogy a korlátlan legeltetés, mely se állatnemre, se időre, sem pedig helyre tekintettel nincs: nem csak hogy a vadászat hátrányára van, de sőt annak többnyire tönkrejuttatására vezet. Lehet azonban a vadászatot a legeltetéssel úgy összeegyeztetni, hogy a legeltetés gyakorlata a vadászat és vadtenyésztésnek hátrányára nem szolgál és mind a kettő kellőleg kihasználható — mind mellékhasználat, vonatkozással t. i. az oly erdőterületekre, melyeknél teszem például a magas szállítási költség a fa értékesítését egyáltalán meg nem engedi, vagy ha az erdő fa-álladékát az oly nehezen értékesíthető bükkfa képezi. — Már most a mi a legeltetés üzemét illeti, május hóban a vadászterület legalacsonyabb, junius, julius és augusztus első felében a legmagasabban fekvő helyek legeltethetek; ezen időn túl a vadászterületen a legeltetés egészen beszüntetendő, magától értetődik, hogy a fiatal vágások, melyek különben is az ellős fő- és őzvad-suta — utóbbi gidájával — előszeretettel látogat: egész éven át szoros legeltetési tilalom alatt tartandók. — A julilegeltetést szűkebb határok közé kell szorítani, mint a szarvasmarha legeltetést ott, hol a fővad állandóan tenyészik, mert a birkajárta legelőhelyeket a szarvas következetesen kerüli, holott a szarvasmarháktól nem idegenkednek annyira, sőt gyakran egyesek a legelő marhák között legelésznek. — A juhlegeltetést úgy kell szabályozni, hogy a vadászterület nagyságához képest csak egy bizonyos és pedig legfeljebb egyharmad, esetleg egy negyed vagy még ennél is kisebb részlet engedtessék át évenként juhlegelőnek, ez is csak az erdőnek jókarban való fentartása végett, t. i. hogy a tisztásokat s erdei réteket az elmohosodás- és benövéstől megóvjak, a mi igen fontos a vadászra nézve, mert említett helyek a vad nélkülözhetlen táplálkozási és tartózkodási helyeit képezik, minthogy az erdei tisztásokon és réteken találja fel a vad kedvencz táplálékát — és így szinte kötelességszerű a vadászra nézve az ily helyeknek jókarban való fentartása. Hogy a legelő nyájakban tixlságos sok kolomp, valamint egyáltalában kutyák tartása meg nem engedhető és a kürtölések is eltiltandók, ez magától értetődik. — A hol fővad van, a makkoltatást sem szabad megengedni, miután a csürhe többnyire az egész területet ellepi s így igen nagy mértékben nyughatatlanítja a vadat. — Hogy a legeltetés gyakorlása kell, hogy a fönt említett üzem szerint osztassék be — különösen a fővadra való tekintettel, az kiviláglik a következőkből. A szarvas ugyanis, mihelyst a márcziusi szél következtében a hó olvadni kezd: az etető és telelő helyeit elhagyja és a magasabb helyekre húzódik, többnyire lépést tartva a lombfakadás és fűsarjadás idejével s különféle magasságok szerint való fejlődésével, úgy, hogy május elején többnyire már a fatenyészeten túl fekvő havasi legelőkön tartózkodik; junius elején azonban a tehenek borjazás végett, de részint a nagy forróság miatt is az alantabb fekvő hűvösebb völgyekbe húzódnak vissza, honnét reggel és este az