Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Január

357 czélja, hogy a vaddisznó feje sértetlen maradjon. De a kívánatos tisztaság ez eljárásnál alig tartható be. — Mások felhasítják a vadat az álltól egész a szügyig, újjaikkal óvatosan elválasztják a gégét a nyeldeklőtől s ezt lefejtik a gégefőről. Azután balkezükkel megfogják a nyeldeklőt s ott a hol tartják, lemetszik s csomót kötnek rá, a mely eljárás jobb, mint midőn a nyeldeklőbe nyílást hasítva, a levágott nyeldeklő végét a nyíláson háromszor négyszer keresztül dúgják. Az így előkészített nyeldeklőt betolják a mellkasba s azután fognak a vad feltöréséhez s kiveszik a zsigert. Ha a vaddisznót nagyobb távolságra kell szállítani s az időjárás meleg, akkor ajánlatos az egész szügyet felhasítani s e nyílásba ismételten fris galyakat dúgni, hogy a vad húsa hamarább kihűljön. — Maga a feltörés a következőkép történik. Midőn a nyeldeklőre már csomó köttetett, a vadász a vad hátsó lábai közé lép, azután a heréknél kezdve a mellkasig felhasítja a bőrt, ügyelve, hogy csupán a bőrt vágja fel. A heréket és csököt, mint már említve volt, a vadkannál legelőször kell kifejteni. Ott, a hol a has a zárcsontba végződik (zárcsont ama porcz, melylyel a medenczecsontok a végbél alatt össze vannak nőve), kicsiny nyílás vágatik a hasüregbe; e nyílásba belédugjuk balkezünk mutató és középső ujját, ezekkel leszorítjuk a húgyhólyagot és a beleket, a kést e két ujjak közé toljuk s vele felhasítjuk a hasizmokat egész a mellig, vigyázva, hogy a beleket meg ne sértsük. Azután mindkét kezünkkel a gyomor fölé nyulunk, ott felkeressük a nyeldeklőt s ezt megfogva, kiemeljük a gyomrot és a beleket, miket a vad jobb oldalára fektetünk le. Azután vagy ketté vágjuk a zárcsontot s úgy fejtjük ki a végbél nyílását, vagy egészben hagyva a zárcsontot fejtjük ki a hnllatót. Végül a gégét kell lemetszeni a nyelvről, az oldalbordákról lefejteni az ágyékhártyát s a gégét megragadva, kirántani a johot, azaz a szivet, tüdőt és májat. Most a vaddisznót elől kissé felemeljük, hogy a belső részeiben levő vér kifolyhasson. — Különösen ha a vadat messzebbre akarjuk szállítani, ajánlatos a feltörés helyét, valamint az összes sebeket, továbbá a füleket, a szájat és szemeket: finomra tört borssal jól bedörzsölni, mert ez távol tartja a legyeket. — A feltörést rendszerint mindjárt kint az erdőben szokás foganatosítani. Ha azonban ez nem történik meg s kilátás volna arra, hogy a vadnak hosszabb időn át feltöretlenűl kell maradnia, akkor jó a herék felett felbökni a hasizmot, hogy a keletkező gázok elillanhassanak — A feltörést követi a feldarabolás Ez a vaddisznónál a fej lemetszésével kezdődik, a melyen meghagyatik a bőr. A bőrt a fülek mögött három ujjnyira egyenes vonalban a nyak körűi szétmetsziik, a fejet a nyaktól egész a csigolyákig lefejtjük, azután a füleknél fogva lecsavarjuk. Mások egyszerűen levágják a fejet. A fej aztán meg lesz perzselve. — A vaddisznónál a bőrt sehol sem lehet az ujjakkal lefejteni, hanem azt mindig csak kés segítségével lehet tenni. A bőr lefejtésénél megfogjuk a vaddisznó első jobb lábát, az ál-csülök fölött három ujjnyira a bőrt körűi felvágjuk, azután azt a térden át egész a szügy közepéig felhasítjuk; ugyanígy teszünk a bal lábbal. Azután a hátsó lábakhoz megyünk; ezeket is az ál csülkök felett körűivágjuk s a bőrt egész a végbélnyílásig felhasítjuk. A farkat a késsel úgy körülmetszük, hogy az a bőrrel együtt a czímeren maradjon. Egyébiránt a vaddisznóról csak ritkán szokták