Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Augusztus
20 P r a k sz i s. E hóban a hivatásos vadász legfőbb gondját a fővad szemmeltartása képezi. Az erősebb vadászható szarvasok tartózkodási helyeit, váltóit, — illetve forgóit felkutatja, pontosan megállapítja s nagy fővadállomány mellett minden darabról (a jó agancsosokat értve) jegyzéket vezet. A melyek szem elé nem kerülnek, azoknak minőségét (gyöngébb, erősebb vagy kapitális voltukat) a szorgalmasan kutatott nyomok segélyével iparkodik addig is tájékoztatólag megállapítani, míg alkalom kerül magán az állaton tenni közvetlenebb megfigyeléseket. Egyéb teendőket illetőleg ugyanazok, mint az elmúlt hónapban voltak. A személyzet a lombtakarmány nyesése, gyűjtése és kötegekbe való beállításán szorgalmatoskodik s azt szellős, szaraz helyen helyezi el, esetleg raktározza az e czélra szolgáló helyeken. Zárt vadasokban a szántók egy része bevetendő bokros rozszsal, repczével, szóval e hóban már erősen hozzá kell fogni a vadászat ökonómiájának rendbehozása s üzemszerű keresztülviteléhez. Ez az egyik főteendő. A másik a vadászatra való előkészületek pontos keresztülvitele s végül a sohasem szünetelő vadóvás, vagyis a káros elemek pusztítása és távoltartása ... E hónapban — mint föntebb említém — különösen a fővad szemmeltartása s az állomány minőségének az elbírálása, számbeli megállapítása képezvén a hivatásos vadász főfeladatát, mindenekelőtte a csapók és csapások figyelembe vételével iparkodik az előleges tájékozást megszerezni magának, minthogy minden egyes darab vad alig kerülhet szem elébe. Épp azért a gondos és gyakran megejtett nyomozás az, ami a vadászt vadállományának nagyságáról, minőségéről, az abban történő változásról, — másrészt pedig a ragadozóknak jelentkezéséről, szaporodásáról felvilágosítja, folytonosan á jour tartja; ami különféle irányban az intézkedésekre figyelmezteti, melyek vadállományának érdekében szükségesekké válnak. Egyébiránt a nyomozás nem olyan könnyű dolog, amelyet könyvekből alaposan megtanulni lehetne, kell ahhoz nagymérvű megfigyelő képesség és nem közönséges szorgalom és kitartás, mindenek felett pedig évekre terjedő tapasztalat; s ha mindazonáltal hoszabb czikkelyt szentelek e mesterségnek — mert az a szó legszorosabb értelmében, — teszem azt azért, hogy a tanulni vágyóknak némi útmutatást, útbaigazítást adjak s ekként megkönnyítsem némileg a gyakorlatban való eligazodásuk nehézségeit. Különben kiválóan a fővadat illetőleg, ennek a csapái meghatározása és megállapításáról annyi mindent összeírtak már s annyiféle variáczióban, hogy teljesen lecsépelt mezőre kell térnem akkor, midőn thémáról irni akarok s lehetséges, sőt valószínű, hogy erre vonatkozólag éppen az említett oknál fogva új dolgokkal, melyek már megírva nem lennének, nem is igen állhatok elő; de legalább kiválaszthatom a nagy anyaghalmazból azokat a bizonyosságokat, melyek az én 33 éves vadászgyakorlatomban is igazolásra találtak. És itt — mielőtt tárgyam részletezésében tovább haladnék — teljes súlylyal hangoztatom, hogy minden hivatásos vadász feltétlen és elengedhetlen kötelességéhez tartozik a csapa és nyomismében való teljes tájékozottság, mert különösen a nagyvadnál egyedüli módnak mondható ez állományuk s tartózkodásuknak az erdő rengetegében nyugtalanítás nélkül való megállapítására. Hogy miben különbözik a szarvasvad csapája más vadak csapáitól: az nem papirosra való stúdium, azt gyakorlatból kell megtanulni; hanem hogy miként kell a szarvasbika csapáját a sutáétól minden körülmények közt biztosan megkülönböztetni: azt már előleges elméleti tájékozódás nélkül megtanulni majdnem lehetetlen. Mielőtt specielle ennek tárgyalásába bocsátkoznék, tájékoztatás okából foglalkoznom kell egy kissé azon ismerettel általánosságban is, mely a „csapa és nyomisme" gyűjtő neve alatt oly fontos részét képezi a vadászati ismereteknek. A vad tartózkodási
