Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

213 csakhogy az bizony régen lehetett, mert hazai íróink már egy félszázad előtt is mint nagy ritkaságról emlékeztek meg róla. — Petényi Salamon

1) 1854-ben így ír: „A vidra-menyét igen ritka és hazai faunánkban nevezetes állatka, mely állítólag a hegyi patakokban, pl. a Poprád-, Vág- s Garamban itt-ott előforduli én azonban soha se részesültem azon örömben, hogy tudományos vizsgálataimra s nemzeti múzeumunk számára azt megszerezhettem volna." Hanák János

2) 1848-ban hangsúlyozza, hogy „Honunkban a Poprád, Hernád, Vág és Garam partján mint nevezetes ritkaság fordul elő s legújabban Túrócz vármegyében találtatott." Frivaldszky Imre

3) 1865-ben csak ennyit tud róla mondani, hogy felső Magyarország folyói és hegyi csermelyei közelében, nevezetesen a Vág, Hibicza és Garam mentében már néhányszor találtatott. Jeitteles

4) tanúsága szerint a 60-as években Pohorélla környékén. Gömörmegyében, még előfordult s egy Zólyommegyében, Jaszena mellett elejtett példány a bécsi császári múzeumba került. A Nemzeti Múzeum hat kitömött példány birtokában van. Ezek közül 4 darab (és pedig két fiatal nőstény és egy fiatal hím és egy öreg nőstény) 1845-ben néhai báró Révay György volt túróczmegyei főispán ajándédékából került a Nemzeti Múzeumba s az egykorú följegyzések szerint a gáderi erdőben 1842-ben lövetett; az ötödik példányt (egy öreg hímet) 1851-ben Huszár Antal, a jaszenai vashámor gondnoka fogta Jaszenán (Zólyommegyében) egy pisztráng-patakban; a hatodik, feltűnően sötét színezetű öreg hím példányt pedig 1873-ban Máramarosmegyéből, Királymezőről szerezte a Nemzeti Múzeum. Máramarosmegyében még később is észlelték, amennyiben Kardos Károly 1876-ban Sugatag vidékéről említi.

5) A Királyhágón túli részekből mindössze két adat áll rendelkezésünkre s nagyon kétséges, hogy manapság egyáltalán előfordul-e még Erdélyben. Bielz Ede

6) szerint Stetter F. W. 1854-ben a Maros partján, Dédács közelében (dévai kerület) lőtt egy példányt, melyet a szebeni természettudományi társulat múzeumában őriznek s hogy valamikor a Szamos partján is élt, bizonyítják azok a csontváz-töredékek, melyeket dr. Koch Antal Kolozsvárott egy kavicsbánya párkány agyagjában, két méternyi mélységben fedezett fel.

7) — A legújabb keletű hiteles följegyzés Koczyán Antaltól ered

8), ki a nyérczet Árvamegyében. Zakamencz környékén személyesen észlelte. Dr. Lendl Adolf dermoplasztikai intézetébe az utóbbi nyolcz év alatt mindössze két magyarországi nyérczet küldtek kitömésre, ezek közelebbi termőhelyeit azonban nem ismerjük; az egyik Mármarosmegyéből való. — Életmódjáról ugyan számos ész„Pár szó az emló'sökről általában s a magyarhoniakról különösen", Magyar Orvosok és természetvizsg. IV. nagygyül. évk. 1844, I. p. 11. 2) Természetrajz, Pest 1848, p. 85. 3) „Jellemző adatok Magvarország faunájához", a m. tud. Akad. Évk. VI. (IV), Pest 1865, p, 9. 4) „Prodr faun. vertebr. Hangár Super." Verh. Zool.-bot Ges. Wien, XII. 1862, 268 p. 5) Máramaros vármegye egyet, leírása, Budapest 1676, p. 213. 6) Fauna d. Wirbelth. Siebenbürgens, Hermannstadt 1856, p. 13. „Új adatok a Kolozsvár-vidéki diluviális fauna ismeretéhez", Orvos-Természettud. Értesítő, Kolozsvár, XIII. (1) 1888, p. 16. tab. III., fig. 4., 5., 6. 8) ,.A Magas-Tátra északi oldalán élő emlősökről", Természetrajzi Füzetek XI, 1887/8, p. 6.