Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

202 hogy ha az eleségszórást következetesen bizonyos időponthoz kötjük (péld. a késő délutáni órák valamelyikében eszközölve azt), ez esetben a vad rövid idő múlva egészen pontos időben fog az etetőhöz közelíteni, illetőleg azon megjelenni, Ha aztán a vaddisznók az etető helyhez már jól odaszoktak s azt pontos időben látogatják, biztos prédául szolgálhatnak a lesvadászat czéljára, födött lesgunyhóból, vagy pedig az etető közelében elhelyezett ölfarakás mellől lesve rájok. Csak sűrűn nem kell háborgatni őket; minden két hétben egyszer-kétszer, ez elég; az etetést azonban természetesen időközben folytatni kell a régi rend szerint. Megjegyzendő még, hogy sem az etető helyen, sem a leshely (esetleg lesgunyhó) környékén a fákat vagy galyakat nem szabad túlságosan megritkítani, mivel ily esetben a sörtevad vagy egészen el is marad, vagy pedig éppen e miatt oly óvatosan közeledik az etetőhelyhez, hogy emiatt nem kaphatjuk lövésre. Hogy pedig a leseknél a szélirány fontos szerepet játszik, azt talán említenem is felesleges. — Az apr óv ad-félére a tartós, magas Mállás és nagy hideg épp oly veszedelmet rejt magában, mint az erdők nemesebb vadjaira. Szegény Ínségesekké, nyomorgókká válnak ilyenkor ezek is szárnyaik daczára is, melyek pedig helyváltoztatásra képesítik őket és mégis igen gyakran az éhhalállal, a végmegsemmisüléssel kénytelenek küzdeni. Megesik az igazi vadász szíve rajtuk, midőn látja a szegény foglyocskákat az út szélén felborzolt tollakkal kuporogni. Aligalig mozdulnak az istenadták s eszükben sincs a menekülés, ha ember vagy jármű közeledik feléjök, legfeljebb szaladnak egy-egy kicsit, vagy megrebbennek, ha a paraszt ostorával feléjük suhint. Szóval a hideg és éhség közömbössé teszi őket minden iránt s alig veszik tudomásul a közelükben felötlő életmozzanatokat, így vannak néha a nyulak is. Ha széttekintünk a havas világban, itt is, ott is látunk egy-egy kiéhezett szegény tapsifülest gubbasztani a hó tetején, álmodozva talán az elmúlt szép napokról: napsugaras nyárról, zamatos füvek liliputi erdejéről, amelyben a nótás tücsök muzsikája szolgáltatta a zenét a dús lakomához .. . Most nyomor, éhség van mindenfelé és a keserves vajúdás a szegény nyulat, foglyot a szérűkhöz, kertekhez hajtja; ott pedig a kész veszedelem nyújtja ki feléjök gyilkos karmait s a paraszt-furfang kieszelte csapdákban, hurkokban végzik be nyomorult életüket — és ily módon gyakran majdnem az egész vadállomány megsemmisül. Ellenben ahol a nyulak és foglyok rendes etetésben részesülnek, a vad sohasem húzódik a falusi és tanyai kertek és szérűk mellé; hanem azért telente mégis igen sok vad esik áldozatul a tőrvetők és lesipuskások gyalázatos telhetetlenségének, kik néha egész éjszakákon át puskázzák az ablakon át a szegény éhenkórász zajaczokat. -— Tartós, magas hóállások alkalmával tehát kétszeres gondot kell fordítani a vadgondozónak vadjai megoltalmazására, szorgalmas táplálására, mert a sokszoros veszedelemmel szemben, lanyha igyekezet mellett, küzdelme meddő marad. Természetesen, vadjai megvédése szempontjából különösen a kétlábú tollatlan orvok alattomos manipulatióit kell figyelemmel kísérnie, csínyjeiknek idejében való megakadályozása vé-