Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

194 ott piszoknak felhalmozódni nem szabad, de esetleg esó'víznek se, miért is esőzések, havazások alkalmával a kifutók oldalfalait széles deszkákkal védjük, a hálótetőzetet pedig gyékény, zsupszalma s ponyvával fedjük be, melyek azután időjavultával azonnal eltávolítandók, hogy a madarak naphoz jussanak, mert a sütkérezés nem csak kedves szokásuk, de egészségi szempontból szükséges is nekik s hiányát nagyon megsinylenék. — A teleltető kamrák készítésénél főleg nagy gondot kell fordítani a kifutókra s azt kicsiben — ha csak lehetséges, illetve ha a terület nagysága megengedi, — ligetszerűen kell berendezni letűzdelt fenyőágak-, tölgy- és gyalogfenyő-bokrocskákkal besűrítve a sarkokat, hogy a foglyocskák búvhelyet találjanak. Szükségből, illetve ha csak kevés számú fogoly kiteleltetéséről van szó, ilyen nagyobb szabású teleltető-kamrák helyett egyszerű ketreczeket is használhatunk, például 4—5 méter hosszú, 1 méter széles és 35—40 cm. magas faládákat ponyvatetővel, melyeknek egyik (kurtább) hosszrészét sűrű drótfonadékkal elrekesztjük. Ennek a rekesztéknek az oldalfalait deszkákból készítjük, — míg a másik hossz-részt, mely az udvart vagy kifutót képezi, sűrű drótháló oldalfalazattal látjuk el. — A kifelé nyíló ajtókat, összesen kettőt, a szekrény két végére alkalmazzuk, s itt kapják a foglyok a napi élelmet és friss vizet. A" közfalon természetesen szintén lenni kell apró ajtócskáknak a ki- s bebujkáló foglyok számára; hogy pedig a homoknak se szabad hiányzani, még pedig legalább is 3 cm.-nyi vastagságban kell fednie a padlózatot, — az magától értetődik. — A kifutót illetőleg lehet azt úgy is készíteni, hogy csak az egyik hossz-részét látjuk el sodrony-hálózattal, a másik hossz-részét pedig, valamint a végső (hátsó) részt bedeszkázzuk. — A befogott foglyok — ha csak egynehány csapatról van szó — csapatonként, külön rekeszekbe helyeztetnek, maguk a ketreczek pedig világos, szellős kamrákba helyezendők el a nyilt, illetőleg a dróthálóval ellátott részükkel a világosság felé fordítva. Szükség esetében több ilyen teleltető-rekeszt is helyezhetünk egymás fölé. — Az imént leírt teleitetőkön kívül még nagy, világos és szellős kamrákat és istállókat is fel lehet használni a foglyok kiteleltetése czéljára. Az ily helyiségeket azonban használat előtt megfelelően elő kell készíteni, t. i. elsőbben is ponyva-mennyezettel (2 vagy 3 méter magasban) látjuk el, hogy a felröppenő foglyok magukut össze ne verjék; majd kihomokozzuk a padozatot 7—8 cm. vastag homokréteggel, a sarkokba pedig faágakból és fenyőgalyakból búvóhelyeket készítünk. — Ami az etetés üzemét illeti, a szabadban lévő nyitott kamrákat illetőleg szabályul veendő, hogy addig, amíg a nagy havazások be nem állanak s a foglyoknak nyújtott eledelt a hó gyorsan el nem lepi, minden táplálék a kifutóba szórandó, minthogy pedig a fogoly folyton kotorász, úgy a kamrában, mint az udvarban rendes tápszerén kívül lazán összekötött, félig kicsépelt búza-kévéket, félig érett köles-csomókat, czirok-czímert és töreket helyezünk. — Régi, megczáfolhatlan igazság az, hogy a fogoly helyes és oly módon való teleltetése, hogy kamrában tartva alkalmas tenyészanyagul szolgáljon: leginkáb') annak gondos etetésétől függ, —mondja egy tapasztalt szakember igen helyesen — (Vadászlap). Ennek tekintetéből tehát arra kell ügyelnünk, hogy lehetőleg ahoz hasonló eledelt kapjon, mint amilyent magának szabad állapotban keres. Tudva, hogy a fogoly szabad állapotban szemet és rovart eszik, de kivált télen zöldet és nyerset is csipeget, ami táplálékánál némileg a vizet pótolja s tavaszszal egész szervezetének tisztításául szolgál, arra kell ügyelnünk, hogy a kamarában tartott fogolynak nyújtott táplálék is ezen kívánalmaknak megfeleljen és pedig azért, mert a csupán szemen teleltetett fogoly ha tavaszszal zöldelő vetésre kerül, ennek mohón neki esik és hasmenésben vagy elvész, vagy annyira elgyengül, hogy vagy igen későn, vagy éppen nem párosodhatik. — A nyújtandó tápszereket egyenkint véve tekintetbe tudjuk, hogy rovar télen nem igen fordulván elő, a kamarában való teleltetésnél számításba nem jön s így csak a száraz szemről és zöld vagy nyers tápszerekről szólhatunk. Ismert dolog, hogy a fogolynak legkedvesebb eledele a vadmohar magja s hogy a köles, czirok és búza, vagy egyéb gabonaneműeket csak akkor keresi, ha fűmaghoz nem igen jut; minthogy azonban a táplálék változtatása a helyes tartásnak egyik főtényezője, a kamarában való etetést is ezen alapra kell fektetnünk. Maggal telt vadmohar rendelkezésünkre nem igen állván, e helyett oly időben kaszált takarmány-mobart használjunk, melynek czímere már kifejlett, de magja tökéletesen megérve még nincs. A száraz takarmány mindig szalmájában vagy sásában, s amennyire lehet, laza kötésű csomókban nyújtassék s hogy a fogoly kotorászó természete is kielégíttessék: búza-töreket és széna-murvát