Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
191 tenek ; átlagos magasságuk azonban soha sem több 35 cm.-nél. A háló három rétegből áll ; a két külső réteg erősebb fonálból készül, 10 cm. átmérőjű szemekkel, melyek közé a finomabb fonálból készült 3—4 cm. szemekre kötött belső háló van lazán helyezve. Fölállításakor az egész háló egymástól 2—2 méternyire a földbe szúrt, 1—2 cm. vastag s mintegy 40 cm. magas botokra erősíttetik, illetve kifeszíttetik. A fölállítás soha sem falszerűen egyenes vonalban hanem zeg-zugosan lesz felállítva s természetesen minél hosszabb ily háló áll rendelkezésünkre, annál biztosabb a siker; —- s mivel használatánál főfeltétel a sűrű, jól fedő növényzet, ennélfogva csak nyáron és ősz elejével (addig, amíg a kukoricza lábon áll) használható. Lehet különben mindenütt használni ott, a hol a fogolynak búvhelye van : takarmány-földeken, bozótokban, általában oly fedett területeken, a hol a fogoly szaladni tud — és pedig legsikeresebben meleg napokon az esti avagy reggeli órákban és kivált eső után, midőn a kissé elhűvösült időben a foglyok igen futósak s inkább lábon, mint szárnyon törekednek a hajtók előtt előre menekülni, míg nagy meleggel rövid futás után már felkelnek, még mielőtt a hálóhoz értek volna, vagy éppen meglapulnak a hajtók előtt s azok közvetlen közeléből keledeznek s nincs rá eset, hogy a kukoriczán végig szaladnának. Legalkalmasabb a hálót kétségkívül kukoriczába felállítani fogás végett — és pedig kb. 130—140 lépésnyire attól a végétől, ahonnét a hajtást kezdjük, melylyel egyidőben — ha igen hosszú a kukoricza — annak ellenkező végétől a háló felé ellenhajtást is tehetünk, föltéve, ha a foglyok jól futnak és nem rebbenősek, sőt a szomszédos kisebb kukoriczásokból is ebbe a táblába hajthatjuk a foglyokat, ha ügyes, dolgukat jól értő hajtók állnak rendelkezésünkre. Természetesen — mint a hálózásnál általában — a hajtásnak úgyszólván csigatempóban kell történni, azaz a hajtójvonalnak a lehető leglasabban szabad csak előre nyomulni, nehogy a futó foglyok a gyors előreszorítás folytán a futásban kifáradva, felrebbenjenek. Tanácsos ezenkívül időről-időre néhány perezre megállapodni a liajtóknak és hajtás közben itt-ott egy-egy gyenge köhintést, tapsolást hallatni, vagy halk beszélgetéssel nyomulni előre, minek hallatára a foglyok egy-egy jó sort futnak, mikor pedig neszt nem hallanak, meg-megállanak és azután ismét neki lódulnak, ha a zaj megújul s így jutnak el lassacskán a hálóhoz, a mit rendesen erősebb beszélgetéssel : tük-tiikköléssel szoktak jelezni s aközben neki furakodnak s minden módon átakarnak jutni az akadályon, míg végre belekeverednek a háló-hurkokba s foglyul esnek egytől-egyig, mert a hálóhoz érve, eszükbe sem jut a fölrepülés, avagy az alacsony akadály felett való átsiklás, hanem csak furakodnak őrült igyekezettel, míg végre mozdulni is képtelenek a huroktól s annyira bebogozzák magukat, hogy csak nagy ügyei-bajjal lehet őket azután kibontani, — épp azért igen óvatosan kell velük elbánni, nehogy kiszedéskor megsérüljenek. — Ezt a hálót lehet burgonya és répa-földeken is felállítani, valamint csenderesekben is sikerrel alkalmaztatjuk, csak főfeltétel a szélcsendes idő. — — A hó- vagy fedeles-háló. Ez sűrű hurkozatú, középvastagságú czérnából készült négyszögletes hálókalitka,, mindenik oldalán egy-egy, vagy ha nagyobb a háló. két-két hálózott csapóajtóval, melyek befelé nyílók, tehát a háló alá igen. de ki nem bocsájtják 1
