Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
179 lálékot. Mivel pedig a szórók nemcsak táplálásra, hanem csapóval felszerelve a fáczánok befogására is szolgálnak, szükséges az étetőktől 10—15 lépésnyi távolságra, tetszés szerinti alakkal biró gunyhót is készíteni, mely zsuppszalmából vagy nádból épülhet, hátul ajtóval, elől. szembe az étetővel réssel ellátva, a mire befogáskor feltétlen szükség van. — Az étetőket tanácsos lehetőleg minél tágasabbra készíteni s azokat, a melyek nincsenek csapóval felszerelve, jó vastagon szalmával felhinteni s a táplálékot ekközzé szórni, miáltal azt érjük el, hogy a vad tartósan helyben marad, mintegy helyhez lesz kötve azáltal, hogy élelméhez némi fáradtság révén juthat csak, kapargálni, szedegetni kénytelen, mely foglalatosság azonban, mint minden tyúkfélének, a fáczánnak is kellemes szórakozást nyújt, huzamos ideig leköti ugyanazon helyen s végül annyira megszokja azt, hogy egész nap ott tartózkodik; de ott tartózkodnak a szegény éhenkórász madarak is s élősködnek az etetőkön, a mi nem volna baj, — de annál kelletlenebbek a kártevő fajták, a melyek, sajnos, átkai a szóróhelyeknek; azért nagyon ügyelni kell arra, hogy az etetők közelében magasabb vagy száraz fák ne legyenek, mert a ragadozó-madarak ilyeneken szeretnek leselkedni. — A hol sok a fáczán, szükséges a fáczánpagony több alkalmas helyén szórókat létesíteni; a szórók helyét azonban változtatni semmi körülmények közt sem szabad s rendbentartásukra nagyon kell ügyelni, főleg hogy a táplálék soha ki ne fogyjon a vad előtt. Hóesés után esetről-esetre el kell lapátolni a havat az étető hely körül s friss szalmával látni el az egész szórótelepet, szóval — különösen a szigorúbb időjárások alkalmával — egyetlen nap se szabad elhanyagolni a vad ajnározását, melynek jóléte a lelkiismeretes vadóvó kezébe van letéve. — A szórók több helyen való létesítése által azt érjük el, hogy a fiatalabb fáczánok is mind táplálékhoz jutnak; — ellenben ha kevés az etető hely, avagy csak egykettő van ilyen, onnan az erősebb öregek a fiatalokat elverik, vagy a sokaság miatt nem juthatnak ezek élelemhez s éhen maradnak, s ha ez napról-napra így történik, nem kis baj származhatik belőle, mert tudjuk, hogy etető nélkül nincs fáczános, mert etetés nélkül a vad elpusztul, éhségében elkalandozik a területről vagy éhen vész, a mi veszteség tekintetéből egyre megy. — Az angolok — mint Fónagy már emiitett könyvében említi, — igen elmés szerkezetet használnak a fáczánok éléstárául, ami kifizeti magát, tekintve, hogy évenként milyen sok táplálék megy veszendőbe. Ez az etető-szerkezet egy méhkaptárszerü önműködő ládából áll, mely tele van eleséggel. Ez a láda minden oldalról el van zárva, úgy, hogy ahhoz semmiféle szárnyas vagy egér nem férhet. A felső részén van egy nyílás, mely kinyílik, ha a fáczán az alsó részen levő pedálra reá lép és annyi eleséget szedhet a begyébe, a mennyit akar. A varjú hiába lép a pedálra, az éléskamra meg nem nyílik, de még ha megnyílnék is, a felső rész csak a fáczán magasságához lévén mérve, onnan a varjú egy szemet se vehetne ki. A gondozó reggel megtölti a ládákat s bezárja, — abból aztán más állata az erdőnek nem fogyaszthat, csak a fáczán; emmellett az a jó oldala is megvan ezeknek az etető-ládáknak, hogy a vad igen hamar megszokja. — Ami a fáczánok étetési időtartamát illeti, az folytatólagos egészen a következő év május haváig (napjába 1—2-szer); február haván túl azonban árpát ne etessünk 12*
