Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
175 éhínség tetőpontját érte el, hanem mielőtt a szükség és nélkülözés kezdetét venné a szegény nyusziknál. Midőn azt tapasztaljuk, hogy a vad a leromlás útján van, szóval már-már a nélkülözések sanyarúságaival küzdeni kénytelen, alegfőbb ideje, hogy segítségére jöjjünk, mert végre a tartós ínség avagy nyomorúságos táplálkozás annyira lerontja s elgyöngíti a vadat, hogy ennek következtében életenerzsiája, ellentálló képessége teljesen a minimumra száll alá. Az ilyenek aztán tavaszszal nem ritkán járványosán fellépő betegségeknek, avagy pedig időlanyhultával a mohón kapott zöld táplálék okozta hastífusznak esnek áldozatul.—Az eddigi tapasztalatok szerint téli táplálékul legalkalmasabb a nyúlnak a zab szalmástól, száraz here, borsó, bükköny, csillagfürt, búzakéve, nyárfák-, akác- és fűzfa-félék galya, továbbá tarlórépa, fehér czékla, sárgarépa és minden káposztafaj. Amely vidéken sok a repcze s szironyos fagy nem borul a hótakaróra, ott a nyulak igen jól kitelelnek s más (mesterséges) táplálékra alig szorulnak; hanem hogy a repcze — mely magában véve huzamosabb ideig ártalmas lehet — bajt ne okozzon, tanácsos némi száraz takarmány nyal káros hatását akként ellensúlyozni, hogy a repczetáblákra, vagy azok közelébe lóhert vagy más száraz takarmányt helyezünk ki apró kupaczokban. — Ha már etetésre van szükség, tartós hideg esetén nedvdús takarmányra kell főleg a fősúlyt fektetni; e mellett azonban a száraz takarmány veszedelmes lehet, miért is ezeket csak az előbbiek teljes mellőzésével tanácsos vadtáplálékul alkalmazni. Ami pedig a zabetetést illeti, hogy a pazarlás elkeriiltessék. tanácsos csak annyit kitenni ebből, amennyi korábbi tapasztalás szerint helyenként (a vadállomány nagyságához képest) egy napra éppen elég a vadnak. Minthogy pedig a csépeletlen zab igen drága táplálék, csak nagy szükségből kell ehhez hozzányúlni. Ennél sokkal olcsóbb, de hasonlíthatatlanul silányabb tápértékű is a száraz takarmányfélék közül a borsó- és bükkönyszalma, de azért megjárja ez is, ha más nincs; ellenben a rétiszéna határozottan nem sokat ér. Azonban igen kitűnő száraztakarmányul kínálkozik a hereszéna, amely magában véve is elég a nyúlállomány fentartására, csak a mi fő, mindig teljesen száraz állapotban kell a vadnak nyújtani, mert nedves takarmányt nem képes megemészteni s elpusztul tőle a vad. Ha annyi tétetik ki egyszere belőle, amennyit elfogyasztani nem képes a vad, a maradék hosszabb állás következtében okvetlenül elnyirkosodik s ily állapotban veszedelmessé válhat. Miért is ezen tápanyag használatával csakis és szigorúan a szükséges mennyiségre kell szorítkozni, t. i. amennyit a vad éjjel elfogyaszthat. — Sok praktikus vadgondozó azt állítja, hogy a zabon kívül a búza kis csomókban elhintve, vegyesen répával és más nedvdús takarmánynyal, a legkitűnőbb eledel a nyulak számára. Hát ez igaz lehet, de az is igaz, hogy egy kissé sokba kerül! — A zsebkérdés szempontjából sokan széna helyett inkább a here, borsószalma és káposztatorzsa, mint szintén igen megfelelő tápláléknak, adják inkább az előnyt; egyébiránt, mint máremlítém, a hereszéna magában véve is egyike a legkitűnőbb téli száraztakarmányoknak. Miután pedig a nyulak uagy előszeretettel eszik a farügyet, fakérget s a fiatalabb hajtásokat, gondoskodni kell arról, hogy a vadászterületen ilyenek is bőségben találhatók legyenek. A kelkáposzta is igen kedvencz eledele a nyulaknak és a répa is, de különösen a fejes káposzta egyike a legkeresettebb csemegéjöknek. a melyért téli éjszakákon
