Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

164 nek, hogy a levegő átjárhassa s ott addig hagyatnak, míg a lomb fonnyadt lesz, a mi — száraz időt feltételezve — a levegő hőmérséklete szerint 2—3 napig tart. Azután ezen hajtásokat árnyékban ki kell teríteni, ahol legfeljebb egy napig a léghuzamnak kitéve, estefelé egy méter kerülettel biró kévékbe kötendők, aztán rakásokba helyezve, ha a levegő száraz, — még tovább, két napig kötött állapotban kint maradnak az erdőben, azután végül behordjuk és szellős takarmányfélszerekbe elrakjuk. Ilyen mód szerint kezelt lombtakarmány megtartja zöld színét és a vad előszeretettel táplálkozik azzal. Különösen kedvelik a vadak és pedig főleg a szarvas és az őz a vörös bodzának, a hársnak, kőrisnek és a málnabokornak a lombját. A vörös és fekete bodza lombjának van a legnagyobb tápértéke. A vörös bodza koros állabok gyérítése után ezeknek világosabb helyeit, vagy tarvágásoknál az ertvényezési területeket sűrűn ellepvén s a csemeték beárnyékolása által ezeknek nagyon is káros lévén, már állab ápolási tekintetből is tavaszkor kivágandó. Hogy a veres bodzát a vadetetéshez fel lehessen használni, kivágatásával addig kell várni, míg a legfiatalabb hajtások levelei teljesen kifejlődtek és sejtszövetük megkeményedett, ami rendesen május vége felé következik be. A veres bodza oly rendkívüli visszaszerzési képességgel bir, hogy ezután még inkább ereszt tuskósarjakat, melyek julius közepéig már egy méter magasak s még egyszer használhatók. Általában a lombtakarmányt illetőleg a legfiatalabb képződmények (levelek és szárak) szárítása nagy nedvtartalmuk miatt körülményesebb s tartós száraz idő mellett 2—3 hétig tart. Az ebből kötött rőzse még akkor is, ha már egészen száraz, szellős féslzerekben lazán rakásolandó, mert ezen elővigyázat nélkül könnyen dohossá s ezáltal a vadra ártalmassá is válhatik. A jól behordott bodzalomb-takarmányt a fő- és őzvad télen át az utolsó csutkáig valóságos szenvedélylyel fogyasztja el. A hasznosítható lomb nagy átlagban május közepétől junius közepéig döntött lombfák és bokrokról a következő: tölgyfánál 40%, hársnál 35%, veres bodzánál 75%, málnabokornál 55%. — A teljesen kész és hasznosítható lombtakarmány nem kerül valami sokba, — értve az etetési helyig szállítva métermázsánként. Mindenesetre a távolság, nemkülönben a munka és fuvarbérek szerint változhatik az, de mindamellett azt lehet mondani, hogy olcsóbb, mint ugyanily súlyú középszerű, tápanyagban pedig szegény erdei széna, Hogy a junius havában a különféle lombfákról termelt takarmánytápanyag értékéről átnézetünk legyen, idézem dr. Pássler tharandi erdőakadémiai vegytani tanársegédnek vizsgálatait, ki ezen vizsgálatainál a száraz anyag proteintartalmát vette mértékül. Ezek szerint 27-7 °|o nyers proteint tartalmaz a veres bodza, 12*7% a hegyi juhar, szil, kis- és nagylevelű hársfa, nyár, hamvas éger, fűz, kocsányos tölgy, kőris, gyertyán, vadgesztenye, berkenye, nyír, mogyoró és bükkfa. A vad okszerű téli etetése követeli, hogy a termelendő tápanyagok tápértékéről előre is biztosítva legyünk, ami azáltal érhető el, hogy a felhasználandó tápanyagokat azok feletetése előtt vegyileg megvizsgáltatjuk, különösen protein, phosphorsav és mésztartalmukra nézve, miután a fődolog nem az, hogy a vadat valahogyan áttelelni segítsük, de az, hogy a felhasználandó tápanyagok az erős test-, illetve csont- és agancsképződéshez hozzájáruljanak.