Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

159 Disznóröfögéshez hasonló hangok ütötték meg füleinket s csakhamar három fakó keselyű (Gyps fulvus, Gm.) közeledett hatalmas szárnycsapásokkal a döghöz. Minden gond nélkül megtelepedtek és falatoztak! Végre hogy teljes legyen a társaság: két kutya is megjött. A nagyobbik, mivel sem törődve, kezdte az egyik czombot tépni; a másik, egy dühös kis rattler-fajta kutya, folyton ugatta a hatalmas ragadozókat. Az albicillák meg is hátráltak tőle, a keselyűk azonban derekasan megállták helyüket, nem féltek a kutyától. Ennél gyönyörűbb képet képzelni nem lehet. Sokért nem adtam volna, ha le tudtam volna fényképezni. Délfelé járhatott már az idő, de a várva-várt madár: a csuklyás keselyű (Vultur monachus, L.) csak nem akart jelentkezni. Pedig a sasok és keselyűk étvágya már csökkent. Mi is elfáradtunk a nézésbe, tehát ki kellett a halálos ítéletet mondani: egy óriási fakó keselyűre és egy vén, egészen ősz, fehérfarkú albicillára esett a választás. Nekem fegyverem nem volt. A számlálásra: egy, kettő, három, a két lövés egyszerre dördült el! A másik csőveket nem lehetett használni a lecsapódott füsttől. A füst szétoszlott s a két hatalmas állat ott vergődött a dög mellett. Egy másik keselyű is megsebesült, de azért, nehezen bár, mégis átrepült a Száván. A dögön tehát ugyanazon időben volt: 3 keselyű, 4 rétisas, 4 barna kánya, 7 holló, 1 szarka, vagy 40 varjú és 2 kutya." — Eddig a Szikla érdekes és a szakvadászra nézve is tanúságos megfigyelése. Ezek után tovább folytatva sajátképpeni tárgyunk megbeszélését — megjegyzem a tett lövésekre vonatkozólag, hogy ezek után akármily nagy számban tartózkodnak is a vidéken szárnyas-ragadozók, legalább is egy jó háromnegyedóráig semmi esetre se számíthatni újabb látogatásokra. Időközben azonban ismét visszatérnek a hollók; azután csak arra kell figyelni, mikor jeleznek. Ha a jelzést megadják és folyvást ismétlik, akkor bizonyos, hogy valami jön, sőt talán már valamely közeli fán elmélkedik a kérdés felett: beszálljon-e, vagy se ? . . . Egyébként épp úgy jelzik a róka, farkas s minden más dúvad, sőt az ember és eb közeledtét is a szemes hollók, mint a szárnyas-ragadozók feltűnését. Ha a dögön falatozó hollók hirtelen felkelnek s károgni kezdenek, akkor biztosra vehetjük, hogy a másik perczben már a suhintást s az ezt követő tompa ütést a talajon hallani fogjuk. A csaldöggel való vadászat ideje ugyan főleg a nyári évszak, de egész éven át — a telet is beleértve — gyakorolhatni oly vidékeken, ahol sok a nagyobbfajta ragadozó-madár. Megemlítésre méltó, hogy az elég ritka kőszáli sas a csaldög mellett leginkább csak télen jön kapóra. Némely vadász állítása szerint ennek a legjobb csalfalat egy sült macska lenne. — A rétisas kevésbbé válogatós évszakok szerint s minden időben könnyen lépre jön. Csaldögön, egészen sík pusztákon is, cső elé kaphatni, ha valami jó mély, giz-gazzal befedett lesgödörbe teszi el magát a vadász. — Sasokról lévén szó, el nem mulaszthatom itt a gyakorlatlan vadászokat figyelmeztetni, hogy a szányaszegett, általában még talpon álló, sebhedt nagy ragadozó-madárhoz könnyelműen soha se közelítsenek, mert az veszélyessé válhatik. Hogy pedig egy csonka szárnyú, vagy összelődözött veszedelmes szárnyast valaki elevenen akarjon hatalmába keríteni. — ez által testi épségét koczkára téve, az esztelen cselekedetnek méltán nevezhető. Legajánlatosabb az élve maradt mada-