Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

155 ménynyel, belől erősen lemélyesztve, kívül pedig gyepfölddel kirakva, A tetőt rúdfák képezhetik és szintén gyepfölddel fedhetők be, általában az egész felépítményt akként kell maszkírozni, hogy az lehetőleg természetes külsőt mutasson, talán valami halomnak avagy dombnak látszszék, s hogy a csalódás annál tökéletesebb legyen, a gunyhót minden oldalról bokrok környezzék és környékezzék, elől a lőrések irányában úgy azonban, hogy a szabad kilátást és kilövést ne akadályozzák, mi okból czélszerű a kelletlen galyak eltávolítása. Természetesen a ki- s bejárás czéljára megfelelő nyílásról is gondoskodni kell, mely a gunyhó hátsó részén alkalmazandó; a gunyhó talaját pedig fel kell hinteni erdei szénával vagy szalmával, a belső nyirkosság ellensúlyozása végett. Hogy ülőhelyről sem szabad megfeledkezni, az magától értetődik; e czélra legczélszerűbb a tábori szék. — A gunyhó elkészültével egy jó ideig feléje se kell nézni a tájékának, hogy a környék teljesen elhagyatottnak tűnjék fel; huzamosabb idő múlva azután elhelyezzük a csalétket és pedig legfeljebb 20 lépésnyi távolságra (semmi esetre se messzebb) a gunyhótól, pontosan a lőrések (ebből kettőnél több felesleges) irányában. Arra azonban ügyelni kell, hogy a hulla ne keresztben, hanem fejjel a lőrések felé fordítva hosszában legyen kitéve, mert nem ritkán megesik, hogy egyszerre több torkos vendég is érkezik a lakomához, melyek közül aztán — midőn az elsőség felett egymással viaskodásra kelnek, vagy étkezésük közben — egy, a dög hosszában intézett lövéssel vagy gyors duplázással többet is el lehet ejteni. Noha első nap biztos sikerre nem igen lehet számítani, — kivált ha kóbor sasokról van szó, — mind a mellett mégis meg kell kisérteni a lest a hajnali és késő délutáni órákban. Ha hajnali, illetve reggeli les a czél, akkor lehetőleg még sötétben foglalja el helyét a lövész; oly helyeken azonban, ahol a keselyűk és sasoknak állandó tartózkodási helyük s e mellett gyakori előfordulásuk van, már az első napon reményt lehet fűzni a les sikeréhez. — Kósza sasok és keselyűkre lesve, nem csak a reggelt, de a délelőtti idő nagyrészét lesen tölthetjük, mert előre sohasem lehet tudni, hogy a várvavárt vendégek mikor érkeznek; minden körülmények közt azonban a hajnali lesek szoktak leginkább sikerülni. — Ha napközben közelít a lesgunyhóhoz a vadász, vagy midőn a lesvadászat bevégeztével azt elhagyja, mindig lőkész helyzetben tartsa magát, ha csak síkon nincs a kadaver elhelyezve, mely esetben már meszsziről megláthatván a rajta élősködő orvokat, lappangó példányok hirtelen való elővillanására nem számíthat; ellenben ha fák közt, erdő vagy erdei rétek szélén van a csaldög kitéve, mindig a legnagyobb óvatossággal kell a helyhez közelíteni, mert gyakori eset. hogy egyes ragadozók magukat a hullán jól telezabálva, valahol a közelben gubbasztanak, vagy a közeli fákon egész renyhén megülve adják át magukat az emésztés kéjes érzetének. Mint említém, épp oly óvatosan, minden zaj nélkül kell a leshelyet is elhagyni. Lehetnek ugyanis a közelben oly lappangó, a csalétekkel szemben valamely okból tartózkodó magaviseletet tanúsító ragadozók, de esetleg sunyi vöröskabátos is, melyekről eddig sejtelmünk sem volt s amelyek csak megjelenésünkkor ötlenek elő nagy hirtelenséggel rejtekükből. A mi a lesek alkalmával a vadász magaviseletét s a használandó lövedéket illeti, arra vonatkozólag a következőket ajánlhatom figyelembe. Elfoglalván helyét a lö-