Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
153 nyek határozzák meg, különösen oly eseteknél, midőn kósza, csak ideiglenesen ki-beváltó példányokkal van dolgunk, mely esetben természetesen a húzás-vonalak és átváltó-helyek (fordulópontok) jönnek főleg figyelembe. Oly vidékeken azonban, hol a nagy szárnyasoknak állandó lak- és fészkelőhelye van, természetesen sokkal könnyebb az oly félreeső u. n. jó helyeket megállapítani, melyek a csaldög elhelyezésére a siker érdekéből a legczélszerűbbnek mutatkoznak. A vadászterület terjedelme s a terep változatosságához képest — ha a szükség úgy kívánja, — lehet több alkalmas pontot is igénybe venni a lesvadászat céljára, például nádasok közelét, erdei tisztásokat, sziklacsúcsot stb., csak főfeltétel legyen a hullahelyek megválasztásánál, hogy azok ember járta pontoktól lehetőleg távol essenek. —Némely vidéken a keselyűk és sasok özönével szoktak tanyázni. Ily helyeken a dög kitevésénél nagy súly fektetendő emiitett ragadozók éjjelező tanyáira, melyek rendesen szél ellen védett helyeken, legtöbbnyire többé-kevésbé szűk völgyben, erdei zugokban léteznek. Ily éjjelező tanyáin a ragadozó-magaraknak azonban csaldög nélkül is — csupán csak a lesállásra szorítkozva —- lehet kiváló sikereket elérni s nem egy érdekes példánynyal gazdagíthatjuk gyűjteményünket, mert a hosszabb használat folytán megszokott és megkedvelt alvóhelyeiken nem ritkán több fajhoz tartozó 8—10, sőt több nagy ragadozó is szokott összeverődni, kivált szeles időben. De kiváló figyelemben részesítendők az esti lesek szempontjából még a lápszigetek is, ha azok terebélyes, magas fákkal birnak, melyekre éjjelezés végett a vidék szárnyas-ragadozói rendesen beszoktak húzni. Régebben a dunai szigeteken igen sikeres lesvadászatok estek sasokra, különösen pedig réti- és berki sasokra, melyekből nem egy szép példányt kerítettem magam is. — A lesekre vonatkozólag megjegyzem, hogy a napról-napra való háborgatásoktól tartózkodni kell, mert végre az óvatos rablók elvadulnak, noha nem szívesen cserélik fel a hosszú használat folytán megszokott tanyát, ami abból következtethető, hogy nap-nap mellett körülkeringik azt estenden, habár más alvóhelyet választottak is már maguknak. — Viszszatérve a csalivadászathoz, — megjegyzem még továbbá;, hogy a csaldög kitevésére alkalmas helyek még az erdei rétek és sík helyeken a nádasok környéke és közele is, kivált ha réti-sasokra akarunk vadászni. — Ha a csaldög helye helyes kombináczió és a körülmények összevetése alapján jól megfontoltan megállapítva lett, elhelyezzük a hullát. — Legczélszerűbb a csalétkül kiszemelt állatot, kivált lovat — ha csak lehetséges — élve szállítani ki, illetve kivezettetni az illető helyre s ott lebunkóztatni. Ha azonban az élve való kiszállítás kivihetetlen, illetve ha csakis esetlegesen elhullott ló, juh vagy egyéb esettállat hullája áll rendelkezésünkre, ez esetben — természetesen a szükséghez, illetve az állat nagysága és súlyához képest — igás vagy kézi erőt vehetünk igénybe a kiszállítás czéljára. Hanem az szabály, hogy a hulla naplemente után, vagy holdvilágos éjszakán helyezendő el, akkor is lehető csendben történjék annak végrehajtása. Napvilágnál ugyanis azért nem ajánlatos a dögöt rendeltetési helyére kitenni, mivel a szemfüles rablók figyelmét fölkelthetné a gyanús manipuláczió, mely esetben aztán egy darabig óvakodnának a trakta elfogadásától. — Czélszerű a hulla hasát felmetszeni, hogy a kiömlő belek a még meg nem romlott,
