Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
148 földek közelében) s a föltalált tüskös kis bestiákat kegyelem nélkül el kell pusztítani. Egyébiránt most van a legfőbb ideje a meny étek és görények kiásásának is. A gyanús fa-, galy- és vesszőrakásokat, valamint a boglyákat és kazalokat, hol a kártékony négylábú apróbb ragadozók igen szeretnek téli szállást almolni maguknak, szintén ratlerek vagy betanított parasztebekkel kell kutatás alá venni; a jó dakszlik azonban mellőzendők, mert igen csahos kutyák válnak belőlük, amelyek aztán már akkor is ugatnak, ha csak lyukat mutat is nekik az ember. — A nyest- és nyuszttanyák is szemmel tartandók, illetve lehetőleg felkutatandók. — A sózókat annak rendje és módja szerint sürgősen el kell látni, mert a folyatásban elsatnyult gímszarvasok szívesen ellátogatnak már a nyalató helyekre. — A tenyész-vadasokban a fő és kisebb vad számára az etetők és szórók most már halaszthatlanul karba helyezendők, ahol szükséges, az étetőhelyek közelében a vad számára fagyöngyös törzsek döntendők le s a bekövetkező fagy- és hóval rögtön meg kell kezdeni a téli élelmezést. — Ahol a sörtevad rendes gondozásban részesül, száraz hidegekkel estenden a jeget meg kell lékelni. nehogy az italt kereső vad szomjan veszszen. — Még a havazások beállta előtt be kell járni naponta a pagonyokat a leütött őzagancsok miatt, mert az őzvad e hóban (esetleg deczemberben) agancsait már leüti. — Friss hóeséssel mindannyiszor meg kell tenni a szokott tanulmányjárkálásokat az erdőben, mert minden friss hóesés kedvező alkalom arra, hogy a vadász úgy a hasznos, mint a kártékony vadállományt ellenőrizze. A megközelítőleges vadlétszámot mindannyiszor pontosan fel kell jegyezni, hogy a felesleges lelövést meghatározni lehessen. —. E hóban nagyon szemmel kell tartani a notórius tőrvetők kószálásait és ügyelni kell a körmükre ... A vizslát illetőleg e hó második felében (kivált a fiatal ebnek) már otthon a helye, csak azok a bizonyos „Ein Hund für Alles"féle csodaállatok (!) mint „féregpusztítók" s apportőrök .tehetnek kint még némi szolgálatot. — Ahol nagy fogolyállomány tartatik fenn, úgyszintén a fáczános pagonyokban, hatványozott szorgalommal kell a ragadozó-madarak mozgalmát figyelemmel kísérni, mert bármily tiszta is legyen kártékony szárnyasoktól a vadászterület, de az őszi orvmadárcsatangolásök idején kellemetlen betolakodásoktól megvédeni, szinte lehetetlen, sőt erős húzások alkalmával (hirtelenül beálló korai téllel) valóságos inváziókra lehetünk elké, szülve; miért is ugyancsak résen kell állni a lelkiismeretes vadóvónak. Néha egy-egy uhu, sőt vadmacska is beszokott tévedni (erős téllel) a fáczánpagonyba, mit a félékeny delikát madarak éjjel úgy, mint nappal, folytonos nyughatatlanságukkal, vergődéseikkel azonnal elárulnak. Ha ezt észreveszi a vadász, akár esik, akár fúj, de addig nyugta ne legyen, míg a jövevény bestiával nem végezett, mert nemcsak hogy rémítő pusztításokra lehet elkészülve, de arra is, hogy féltve őrzött szép
