Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

142 után rájött, hogy főleg télen nagy kárt tett a félig kiéhezett vadban, nem egyszer látta, hogy fáczánokat is megtámadott." (Gr. Zay Miklós, Vadászlap, 1891. évfolyam.) — „Pacsirtákat, pintyeket, sármányokat s két nyúlsüldőt találtam ölyvfészekben." (Preen.) — „Megfigyelték, amint a tőkerucza fészkéből a tojásokat pusztította." (Hints.) — „Az ölyvek mindenkor pusztítandók, mert egerekkel csak akkor elégednek meg, ha jobb falatot nem szerezhetnek." (Baseli.) A gyomrok tartalmára vonatkozólag ugyanezt mondja: „Ily tetemes számnál fogva fel nem tehető ugyan, hogy a dolog véletlenségnek játéka volt; mindazonáltal szeretném tudni, mely évszakban küldettek be (Blásiusnak) ezen ölyvek s nem, vadszegény vidékről származtak-e ?

u — Ugyancsak az ölyvek táplálkozási viszonyait firtatva, Fónagy József („A fáczán és fogoly vadászata, tenyésztése, hálóval való fogása" czímű könyvében)a következő tapasztalatait közli: „Az egerész-ölyvről azt állítják, hogy semmiféle hasznos vadban, így a fáczánban sem tesz kárt, mert folytonosan csak egerekkel táplálkozik. De bizony, úgy a közönséges Buteo vulgáris, valamint a gatyás-ölyv (Archibuteo lagopns) a fáczánosban sok kárt tesznek, — személyes tapasztalataim nagyon is e mellett vallanak. Foglalkozom a tömészettel s így évenkint meglehetős sok ölyv kerül kezeim vagy jtömé szem kezei közé, nincs egyetlen egy se, melyet fel ne bontanék, meg tie nézném, hogy mit evett, mivel táplálkozott. Oszszel októberben mezei fekete tücsköket, nagy ritkán egeret, néhá békát is találtam a begyében; november második felében legtöbb esetben fáczán- és fogolytollakkal vegyes húst találtam bennük, mely minden esetben egész friss volt, jeléül annak, hogy nem dögöt, hanem élő állatokat fogdosott össze. Múlt év (1899) november és deczember elején, valamint 1896. november, deczember hónapokban több mint 150 drb ölyvet kaptam területeinkről, nagyon kevés példány volt az összesen 250—300 drb közt, melynek begye ne fáczán- és fogolyhússal lett volna tele, pedig a gazok egerészhettek volna kényök-kedvök szerint, mert mind a két tél majdnem tavaszi jellegű volt, hó és hideg nem gyötörhette őket, de úgy látszik, nekik is jobb a / fogoly- és fáczánpecsenye, mint az egér." — Érdekes az a passzus is, melyet Diezel („Az apróvad vadászata", pag. 661.) állít ki az ölyvekről a következők" /-v f / ' ben : „Őszintén szólva az ölyv jó hírnevét nem érdemli meg. Száz es szazpéldát lehetne fölhozni, melyek a legismertebb vadászlapokban olvashatók és oly forrásból erednek, melyeknek tisztaságában kétkedni nem lehet. Ezek közül csak egyet hozok föl, mely a „Weidmann" 1895. évi augusztus 15. számában olvasható és a melyből kitűnik, hogy a földicsért „egerész" ölyvet „nyulász" vagy „foglyász" ölyvnek is bátran lehetne nevezni: „Habár az erdésznek, vadásznak, valamint a vadászat kedvelőnek mindig azon kell lenni, hogy az erdő és mező hasznos vadjait kímélje és ezeknek szaporodását előmozdítsa, jól meg kell fontolnia, vájjon ez, vagy amaz állat hasznos-e avagy káros; ezt pedig legbiztosabban úgy éri el, ha saját tapasztalatait veszi irányadóul. A szobatudósok néha olyanokat állítanak, melyeknek helytelenségéről az erdész és vadász léptennyomon meggyőződést szerezhet. Ha p. o. az úgynevezett egerészölyvet a mezőgazdaság jótevőjének kiáltják ki és számokkal akarják bebizonyítani, hogy egy pár öreg ölyv fiainak táplálására mily nagy mennyiségű kártékony egeret fogdos