Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Bevezetés

4 hatalmi érdekek önzése folytán. — Ha tehát a virág mézét elhordhatja a méh, mert szüksége van rá s azért ténye jogos, — s ha a sólyom megöli a galambot, a madár felszedi a bogarat, mert éhes, a rovarevő növény becsukja kelyhét, hogy szükségletéhez képest egy apró lényt semmisítsen meg — s ha a nemes oroszlán, a nemes sasmadár, a villámszárnyú sólyom létfentartását félreismerhetlen sportszerűséggel köti össze: akkor mindezekre joga van a föld urának: az embernek is, mert élni akar, élni rendeltetett s talán uralomra hivatott — s mivel léte nem önként való: tette bűnül fel nem róható, mert joga a természetben, az őserő titkában, a létérdek őserejű hatalmában gyökeredzik, mit csak az idétlen álszenteskedés ismerhet félre s róhat meg a jogosulatlanság vádjával. Hisz a csillagokat, világokat is az erő tartja fenn és semmisíti meg egy leheletével, ha a szükség úgy kivánja. Hatalom, romboló erő nélkül nincs élet, nincs megújulás; ez bizonyos tekintetben, bizonyos körülmények közt erényszámba is mehet, hanem a túlhajtás, az már bün. Egyébiránt a vadászat Istentől szentesített joga az emberiségnek, hisz maga mondá az Úr Noénak és az ő fiainak: „G-yümölcsözzetek és sokasodjatok s töltsétek be a földet ... a tőletek való félelem és rettegés legyen minden földi vadakon, minden égi madarakon. A földön járó minden állatok és a tengernek minden halai a ti kezetekbe adatnak

1'... így írja ezt a terem tésröl szóló könyv azon része, mely az özönvízről beszél. Ekként rendeltettek tehát az állatok az emberiség uralma alá. Azért tehát augusztusban minden w. n jog és törvény szerint ki-ki nyugodtan veheti vállára kedvencz fegyverét s szegődhetik a tegezes istennő lovagjául.