Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
121 leginkább bogarakkal s apróbb rágcsálókkal élnek, vagy legfeljebb apró magevő madarakat fogdosnak, — ellenben a közönséges v. vörös vércse (C. tinnunculus) nagyobb madarakat is megtámad és különösen a fürjre vadászik szenvedélylyel, de azért direkte nem jár ez eleven kis vad után, hanem csakis allatomos spekuláczió révén kerít magának fürjpecsenyét. Gyakran voltam ugyanis szemtanúja ama szemtelen tettének, hogy a vizsla elől kirebbenő vagy lelőtt fürjet elragadta. De nem egyszer láttam azt is, hogy a kaszások felett lavírozva, leselkedett a kasza élét respektáló fürjekre, azokat hallatlan arczátlansággal úgyszólván a kaszások orra elől fogdosva el. — Ha hozzáférhet, költési idejében az apró fogoly- és íáczáncsirkéket is megtizedeli, nemcsak a fürjeket és apró madarat. Hanem tavaszszal igen szorgalmas pusztítója a cserebogaraknak és rengeteg mennyiséget elemészt belőlük. Szolgáljon ennek illusztrálásául ama tény, hogy többízben a reggeli órákban elejtett vércsékben oly hallatlan mennyiségét találtam a részben még eleven cserebogaraknak, hogy a szó szoros értelmében egész a torkukig tömve voltak vele. Aratás után őszi elköltöztéig leginkább egerekre vadászgat a vércse s e czélból már kora reggel kivonul a tarlókra. Egérdús időben megszokott jelenség egészen kis területeken is 4—5 egymás közelében libegő vércsét látni, melyek lankadhatlan szorgalommal egerek után kutatnak. Eredeti szokásuk ugyanis a vércséknek lecsapás előtt perczekig libegni a földön ülő préda felett; ugyanezt teszik akkor is, ha valami megragadja figyelmüket. Igen gyönyörködtető látványt nyújt a figyelő szemnek az ily huzamosan egyhelyben libegő vércse, különösen pedig akkor, midőn rendes húzása közben egyszerre csak megáll mozdulatlanul a tarlók felett, mintha láthatatlan fonálszálon csüngene. Majd megmozdul a szárnya neki s verdesi a levegőt vele, sátort csinál szárny karjaival maga fölött s csak inog, rezeg, mintha a puszták délibábjából ideszakadt fantom áltatná a szemet káprázatos játékával. Hanem ilyenkor „Demokles-kard 1' ő valami kis állatka felett s egyszerre csak egyet kerít s a következő pillanatban testéhez kapott szárnyakkal aláhull áldozatára. Tekintettel arra, hogy e csinos madár a mezőgazdaságnak sok hasznot hajt az egerek és rovarok pusztítása által, a nyári és őszi hónapokban kímélendő volna, kivált a fiataljai, melyekre halálos vétek rálőni, mert ezek kizárólag egerekkel és rovarokkal táplálkoznak s arról ismerhetők meg. hogy sokkal bizalmasabbak az öregeknél, közel jönnek az emberhez s minden tartózkodás nélkül a közelében libegnek. Természetesen azonban arról szó sincs, hogy a vércse föltétlen kíméletet érdemelne, a párosodási hónapok alatt épen nem, mert ilyenkor bizony kárt tesz a vadásznak, de meg a hasznos apró fiatal madarak pusztítása által a kertésznek s gazdának is. Hogy pedig ez így van, arról a fészke környezetében található corpus delictik kétségtelen bizonyítékokat szolgáltatnak. A ki látta néhányszor, mi minden fityeg a vércsefészkek körül, ágak közé csíptetve, az bizony nem igen fog a vércséknek legalább a költés időben pardonirozni. „Egy halottaskamra is megnépesednék tőle és Linnének is elég dolgába kerülne, hogy annak a sok erjedésnek induló mindenfélének, mely a fészek körüli ágakon található, eredetiségét megállapítsa és a rendszere szerint csoportosítsa,-' — mondja igen találóan egy vadász. Van ott kígyó, béka, egér. csibe, fürj, fáczán- és fogoly-csirke, de még menyét is, persze nem egy fészek-
