Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

volna ; herkentyűs tolldíszű csodakalapok, fehér inggallér, mindennemű világos színű föveg egyáltalában hátrányosak 2I és mellőzendők, mert nem csak az éleslátású ragadozó ó vad, de a mindig éber szemű, folyton erősen villogó ö császár-madár is észreveszi, megsejti erről a még olyan n mozdulatlanúl viselkedő vadászt is s nem közelít, vagy il épen elriad. A császármadár pontosan ismeri rendes a: tartózkodási helyének rendes, megszokott színeit, miért f" is az abból kirívó idegenszerűség azonnal szemet szúr t neki. De még az alakzatokkal is tisztában van, mint ÍJ egyébiránt minden erdei vad, — ennélfogva magát az s embert, még inkább pedig a szembeötlő színeket a legtöbbször hamarább észreveszi, mint maga a vadász a fl császármadarat, különösen akkor, ha a vadász a döntő ä pillanatban mozdulni kénytelen. Mindezekkel összefiiggőleg tehát — az alkalmas ruházat színeinek preczizirozását illetőleg: mindenesetre a vadász oly színekhez s ragaszkodjék, melyek — mint már említők — az erdei i környezettől legkevésbbé térnek el, mint a mostanában r — és méltán — divatossá vált moh-zöld, szürke és barna szövetek. Felesleges tárgyak, felszerelések sokszor hátrányosak lehetnek, már csak a szabad mozgás tekintetéből is; a vadász-botszék azonban nem tartozik ezek közé a tárgyak közé, valamint a jó, lehetőleg vízáthatlan láb- 0 beli se, mely a nedvességnek, harmatnak ellentáll, — míg az előbbi az esetleges áthüléstől óv meg — oly eseteknél ugyanis, midőn botszék hiányában a szükséghez képest a földre telepedni vagyunk kénytelenek. Mindazon véletlen, látni és tanulmányozni való mozzanatok közül, melyek egy, a természet és a benne nyüzsgő állatélet minden életjelensége iránt érdeklődéssel viseltető vadász előtt felmerülhetnek, kétségkívül egyike a legérdekesebb és legkedvesebbeknek az, ha véletlenül sikerül neki a császármadár családi együttlétét megfigyelése tárgyául tehetni, példáúl midőn élelemkereséssel vannak elfoglalva a zöld bokrok alján, mogyorócserjék között, melyek közül nyüzsögve elő-előtünnek, meg ismét eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket, kivált ha valami veszélyt sejtenek vagy gyanúsat vesznek észre, a midőn is gyakran óriási robajjal azonnal szárnyra kap