Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

III. A császármadár-vadászat nemei nagyon különbözők; szokták lesből, meglopva, cserkészve és hívóval vadászni. Oroszországban inkább fogják mint lövik, mert puskával alig lehetne e vadnemből oly tömeget összehozni, mint a mennyi a hidegebb évszakokon Oroszországból a vadaspiaczra kerül. Én számtalan Oroszországból a vadaspiaczra került császármadarat megvizsgáltam és úgy találtam, hogy 90 perczentje hurokkal volt fogva. De azért ott is vannak vadászok, kik a császármadarat lövik s az elterjedtebb vadászati módok között kétségkívül legérdekesebb a csaholó ebekkel való vadászat. Ezek a csaholó ebek csaholásukkal lekötik a mókust, nyestet, süket- és nyirfajdot, császármadarat stb. Ez ebeket tenyésztés által külön fajtává tették, mely azonban ujabban már nem mindenütt tenyésztetik tisztán, hanem más fajtákkal keresztezve. A császármadárra a csaholó eb azonban csak nyáron használható, a midőn még az öregek a csibéket védeni törekesznek s az utóbbiak még annyira tapasztalatlanok, hogy elbámészkodnak a csaholó eben. Más évszakban inkább árt mint használ a csaholó eb, mert a császármadár nem engedi magát oly könnyen helyhez kötni a csaholó eb által, mint a süket- és nyirfajd. Egyes tapasztalt vadászok azt állítják, hogy a császármadár-vadászathoz csaholó eb nem is szükséges, elégséges az is, ha a kutya a császármadarak leszálló fájához vezeti a vadászt, azt jelzi, annélkül, hogy ugatná.