Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 19 — sdben remete módra vezeklésnek és imának élt, midőn jegyszer az erdőben elmélkedve járkált, lábai előtt nagy fiszajjal, váratlanul felrepült egy császármadár és az öreg reembert nagyon megijesztette. Ezen tiszteletlenségért a íjiteremtő úgy büntette meg a madarat, hogy termetét Jleeltörpítette, hogy szárny^attogása kevéssé zajos legyen. Az Ural mentén a fenti monda következő váltoß5zata ismeretes: »A szent lóháton ment az erdőben. Egyiscszerre felrepül a még akkor nagyon hangos császármadár (S a lovat annyira megriasztotta, hogy az elesett. A szent shelátkozta a vigyázatlan madarat és ezen idő óta található ra többi erdei tyúkféléknél is a császármadár fehér mellnrhúsának egy része« (Valentinitsch F.). A monda e változata itt reá utal a császármadárnak gégészén fehér mellhúsára, mi által előnyösen tér el a fötöbbi, a nála nagyobb íajrokonaitól. Az indogermán mithológiában a császármadár »Kapinß^gala« vagy »tittirinek«-nek (nyilvánvalóan hangutánzó) emevezve, jós tehetségű és áldásthozó madárnak lesz felmentetve, a mely a bűvös nyugati tájak felé áldást hozó ;sazavakat kiált. 2*