Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 17 — a többi tyúkféléknél úgy a császármadárnál is, a homok nélkülözhetlen kellék, a kalitkából ennek sem szabad hiányozni; legjobb a durvaszemű homok, melyből a kavicsot ki szokta válogatni és az emésztés elősegítésére lenyeli. A császármadár csupán erdei és pedig állandó vad, habár néha oly messzire elkóborol, hogy a haza vezető utat nem leli meg többé. Nálunk leginkább a vegyes fanövényzetű erdőkkel borított bérczvidéken, mint a legkedvenczebb tartózkodási helyein szokott előfordulni; különösen nagy előszeretettel viseltetik a gyertyán, juharfa és mogyoróbokrokkal elegyes erdők iránt, kivált ha azok a hegyek déli oldalait borítják és ott kövecses helyek s füves tisztások is találhatók, a mely helyeken a napon sütkérezni szokott, de persze, rendkívül vigyázékony madár levén, csakis a sűrűség közvetlen közelében, hogy oda vissza menekülhessen, ha netán egy vérengző sas vagy más orvmadár tűnnék fel, vagy bármi veszélyt sejt. A császármadár húsának finom íze — á mely tekintetben nem csak a fogoly, de a fáczánnak is felette áll -— hozta magával, hogy e madár már a régi korban is ínyencz falatnak tekintetett s nagy megbecsülésnek örvendett. Hogy a régi magyarok is kellően méltatták e madarat, igazolja a »császármadár« elnevezés. Geszner szerint a császármadár-pecsenye egyedüli volt, melyet fejedelmi asztalnál más napon is (mint hideg pecsenyét) fel lehetett tálalni. A madár becses voltát mutatja az is, hogy a cseh főuraknál szokásban volt némely ünnepélyes alkalommal egymást császármadarakkal megajándékozni. Flemming azt mondja, hogy a cseh és sziléziai mágnások régi szokás szerint húsvétkor egymást császármadárpecsenyére hívták meg s azt mondták róla, hogy ez azon egyedüli vad, melylyel fejedelmet illőleg lehet megvendégelni. Állítólag a Juniperus nana bogyóinak élvezete tenné a császármadár húsát oly ízessé. De nem csak ízes húsa végett, hanem egyéb tulajdonsága miatt is nagy becsben állott a régieknél a császármadár, sőt a mondakörben is szerepelt; a természettudományi és o-vóe-vtani mesék és babonák száma 2