Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 8 — Általában épúgy mint a fogolynál, a császármadárnál is a 40-es évek óta, úgy látszik, európaszerte uj fordulat állott be állományuk sorsára nézve. A vadászfegyverek rendkívüli tökéletesedése, a vadászok számának óriási növekedése s kivált a hurokvetők működése hamar előidézték apadásukat s ennélfogva most már alig kétkedhetni abban, hogy mint annyi más vad, a császármadár is kipusztulóban van — annál bizonyosabban, mert sem valami rendkívüli életképességgel, sem szívóssággal nem bír arra nézve, hogy a fenyegető végzettel sikerrel szembeszállhatna. Hazánkban, különösen Erdélyben, a császármadár fogyatkozása főként és kiválóan a parasztpuskások és az ezekkel egynemű vadorzók prédálásaiban találja indoklását. Tavaszszal ugyanis, a párosodás idején csirke-lábcsontból készült hívogató sípokkal csalják, hol a gyanutlanúl kakas után vágyó tyúkot, hol a féltékenység miatt ingerült kakast, a legkényelmesebb lövésre; mert legtöbb esetben egyenesen azon terebélyes fára száll a tévesztett madár, mely alól a leselkedő puskás sípjának csábító hangjait hallotta és így menthetetlenül veszve van. Ősszel és télen pedig számtalan hurkot (rendesen fehér lószőrből készülteket) raknak ki, a császármadarak által leginkább lakott vagy látogatott erdőrészekben s azok elé kedvencz eledelük gyanánt ismeretes bogyókat tűznek ki úgy, hogy a madárnak, midőn az illető faágon szalad, szükségképen a hurkon át kell a csalétek után nyúlni; de midőn azt csőrébe fogja, a hurokkötést viselő lehajtott ág gyenge köteléke is megoldódik s gyorsan fölcsapódván, a madarat nyakon fogva magával rántja. Az ily hurkokat az említett vadászok százával kötik ki s azután naponkint szemleutat tesznek a zsákmány beszedése s a hurkok megújítása, vagy esténként megigazitása végett. Az orvvadászat e nemeit kiválóan Gyergyóban, Csíkban és Kászon vidékén gyakorolják — és amint e sorok irója annak idején tapasztalta: igen dús eredménynyel, mit kétségbevonhatlanúl tanúsított az így ejtett zsákmány azon jelentékeny mennyisége, melyet a kézdi-vásárhelyi és sepsi-szentgyörgyi, legnagyobb részben pedig a brassói piaczra szállítottak.