Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424
IV. A gonoszok útvesztője és a csodafü
2 Lakatos Károly: Vadászliit Egyszer is, a többek közt fléhány vadászkollégával szélkiáltólesre rándultunk ki. Késő őszre járt már az idő: november 2-ikát jelezte a komáromi orkalum, mely nap, tudvalevőleg, a halottaké s a puskaforgatók által az „ominozusok" közé van sorolva. Csak ugy gyalogjába volt a menés, mert a város végén mindjárt hozzá lehetett fogni a pufogatáshoz, a mennyiben szinte már az utolsó báz tövénél kezdetét vette a viz, nád, meg a vizi giz-gaz szövevénye, honnét csendes éjszakákon egészen jól behallatszott a városba a békák szakadatlan hangversenye, szárcsák, vöcskök nyerítő, veszékelő, jajgató zajongása, hogy szinte azt hihette volna az ember néha, hogy a környéken talán tucatszámra nyúzzák az embereket — ha nem tudta volna, mizaj az. A vizek menténi rövid cserkészet után szétoszlottunk leshely után nézni. Válogatni különben nem igen kellett, mert jó volt mindenhol, ha egyszer megkezdődött a húzás. Mindamellett én szokott leshelyemre, egy kissé távolabb eső földnyelvre vettem utamat, melynek végén egy kényelmes lesgödör állt készen számomra s egészen száraz lábbal lehetett eljutni odáig. E gödör közelében egy erősen járt kocsiút vonult el, visavisában pedig a vasúti töltés határolta a láp területét, mintegy 2—300 lépésnyi távolban húzódva el a vizentulon. Vizslámmal együtt elhelyezkedve, pipára gyújtottam s aztán vadászmódra villogni kezdtem minden irányba. így folyt az idő jó darabig, mig az alkonyattal elkövetkezett a várva-várt „húzás" mozgalma. Mintha lélegzetet vett volna a láp, egyszerre hüs légáram suhintott végig a táj felett, mire megmozdult a láp minden meglevő élője s kezdetét vette a mozzanatoknak az az érdekes változatossága, zűrzavara, mi a nagy őszi madárhurcolkodások alkalmával esténként a lápoknak oly jellemző elevenséget kölcsönöz. Lövést-lövésre tettem; társaim is szorgalmasan sütögették fegyvereiket. Végre lassanként ritkábbak lettek a lövések s elkövetkezett a les végét jelentő halálcsend, a legcsekélyebb moz-