Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424
III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)
48 Lakatos Károly: Vadászliit sága nem közvetlen, folytonos és állandó, hanem csakis a szemnek egy bizonyos (más rendeltetésű) fizikai működésével áll kapcsolatban, illetve jöhet csak létre a pillanatok hatása alatt? Ázt azonban már teljes bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy az állati szemnél a szembogár (pupilla) kitágulásai, avagy a rendestől eltérő összehúzódásai: a perspektíva ellentétes (visszás) változásait idézik elő, amint ehez képest messze, vagy közellátóvá válik a szem. Lehetséges tehát, hogy a körülményekből kifolyólag kicsinyit és nagyit is egyszersmint. Tényleg nemcsak a madárszemnek, de az emlősállatok szemének (különösen a macskaféléknél) is megvan az a sajátszerű előkészülete, hogy pupilláját a világosság behatása szerint összevonhatja, avagy kitágíthatja. Első esetben domború a szemgolyó, miáltal az állat közellátóvá válik, a másodikban a szemteke laposabb lesz és az állat messzelátó képességet nyer. — De e mellett tény az is, hogy a szembogár nemcsak kizárólag a világosság behatása folytán, tehát a kényszerűség behatása alatt, de az alany belső indulataihoz képest is (tehát minden fizikai októl függetlenül) és az egyednek mintegy önakaratától függőleg is funkcionálni képes, vagyis : kitágulhat és összehuzódhatik váltakozva. És tény az is még, hogy ugyancsak a szembogár, amely tudvalevőleg gömbölyű alakú : nemcsak egyszerűen kitágulhat, azaz alakjában (teriméjében) megnagyobbodhatik, de az indulatok változásaihoz képest eltérő alakú különbözeteket is ölthet magára. Szóval alakot (formát) változtathat : lehet gömbölyű, (ez a rendes), részben szegletes, hosszában elnyúlt és kissé kitágult ovál. Szóval az egyedben végbemenő indulatok a szemben, mint a „lélek tükrében" fizikailag mintegy kifejezésre jutnak, illetve megnyilatkoznak. Már most, hogy a pupillának emiitett eltérő fizikai funkciói a szem perspektívájára befolyás nélkül nem lehetnek s ennek folytán tán a bensőleg való hirtelen érintéseket illetőleg is (ami az állatnál némely esetben nagyfokú rémületben juthat kifejezésre, vagy esetleg a félelem érzetét támaszthatja), az kétségtelen. Az állati szem gyanitólagos többé-kevésbé nagyító sajátságát illetőleg,*) ezt abból a rendkívüli respektusból is lehet talán *) Itt meg kell jegyeznem, hogy a látást illetőleg a szélsőségek éppen nem ritkák. Ugyanis amint vannak rendkivüli nagyitó tulajdonsággal biró szemű állatok, azonképen fordulnak elő olyanok is, amelyek meg megfordítva mindent kisebbnek látnak, mint valóságban amekkorák. Csak a lovakat kell megfigyelni, lxogy e tekintetben meggyőződésre juthassunk.
