Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

I. Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek

Közönséges vadászbabonák és balhiedelmek 23 Szent-Atya-Uristen, mi lesz vélem ma! — sóhajtok fel elborzadva, egyszersmind megeresztve a fogam közt egy nem túlságosan a katolikus hitelvek szabályaihoz alkalmazott fohászkodást . . . Na — gondoltam, ha ma sem lesz meg ennek a sokféle, szinte kicsináltnak látszó famositásnak a gyászos következménye, akkor nem is ér a vadászok összes jósjeles regulája-babonája egy üte

t tapló

t se ! De mi történt. Versenyebeim nemcsak hogy „le nem estek", hanem ellenkezőleg, kiváló működésűk folytán egy I-ső és két II-od dijat szereztek számomra . . . Ehhez nem kell kommentár. Ez napságtól fogva ellentétbe jöttem önmagammal, mert hisz, a tapasztaltakban a vadászregulához képest a paradoxon elvitázhatlan vala. De nem is sokat adok én azóta a vadászi előitéletekre, babonákra : sőt indittatva érzem magamat a tapasztaltak folytán a papot, pénteket és a 13-as numerát egyenesen szerencsés jelentőségűnek ismerni el s egyben kijelenteni azt is, hogy valamint bölcs Kálmán király annak idejében megállapitá vala, hogy „boszorkányok nincsenek", — azonképen én is tartom-vallom, hogy a vadászi babonás előitéletek csak levegőre épitett igazságokat rejtenek magukban.