Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

Előszó a második kiadáshoz

Előszó a II. kiadáshoz. toll emberének a legnagyobb erkölcsi jutalom az, ha szellemi termékei az olvasóközönség figyelmébe részesülnek s nincsenek arra kárhoztatva, hogy a kiadó pincéjében érjenek meg sajttakaró papirosnak. Noshát, könyvemről bátran állithatom most már, hogy nem fog a kilószámra kimért makulaturák sorsára jutni, bárha 11 év kellett is ahhoz, hogy 3000 példányos első kiadása (az ajándék példányokat is beleértve) elfogyjon, mely eshetőséget ismert szerénységünknél fogva mi körülbelül csak 50 éves ciklusokra baziroztuk vérmes reményeket tápláló (?) kiadómmal — fogyasztó közönségül természetesen az egereket is számitásba véve, — másrészt némi homályos sejtelemmel is birván a magyar közönség nem túlságosan intenziv olvasási kulturtörekvéséről... De „kellemesen" csalódtunk, mert a „Vadászhit" rövid 11 (!) év elforgása alatt máris a végeifogyatékosság stádiumába lépett s az utolsó példányig elkelt (!)... S ezzel beigazolva látom s látja (ami a fő) könyvem kiadása által magának hervadhatatlan érdemeket szerzett nagytekintetü kiadóm is, hogy könyvemre csakugyan és ugyancsak szükség volt és hézagpótló s gyönyörködtetve oktató voltától eltekintve már csak azon okból is vannak az ujabb kiadásra 2*