Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Szerző előszava

mezők illatárt lehelő viránya közé visz vándorútam : gondolataim, érzeményeim, benyomásaim támadnak, melyek eláltatják a lelkemet, elárasztják a szivemet édes érzeménynyel, mely ajkaimon imává egyesül, majd a tollamra fut, hogy fehér lapon ákom-bákomok képződjenek belőle, melyek megfejtése ám önként kínálkozik — a rokonlelkek vonzódása, egyesülésének titkos sugalmában, mi lerontja a titkok szirtjeit. Hisz a delej is magához vonzza a csillogó nemes aczélt, mely a rozsdától idegen — hogy átruházza rá az áramot, mely az ő lelke . . . És a beirt lapok immár halomra gyűltenck. A nagy és fenséges természet imádata meggyűlt szivemben s hódoló zsolozsmaként szerteszállni készül. Minden igaz vadász, minden természetimádó meg fogja érteni, a mit e fehér lapok mesélni fognak — melyek egy kiszakított részét képezik annak az imakönyvnek, az én imakönyvemnek, melyből a természet szeretete virá-