Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

November

menuette-szerű hajladozások közben tekintgetve le ránk élénk szemeivel, a hintázó galyról. Faggatódzó tekintete elárulja, hogy valami nagyon fontos mondanivalója volna. El nem tudjuk képzelni, hogy mit akarhat. Hanem a magyarázat önként kínálkozik ... Az élesen fel-felvisító, majd mély röffenésekkel váltakozó hangok riasztó lármája most egészen a közelből üti meg a fület, a gyönyör kéjes érzelmével dobogtatva meg a vadász szívét . . . Előtűnik egyszerre a Landseer ecsetére méltó gyönyörű kép : a turkálva, fel-felröffenve, majd olykor „neszelve" meg-megálló „kapuczinusok" szurtos serege. „Tak-tak" — hangzik a figyelmeztető madárszózat, mit egy kétségbeesett éles visongás követ, — és a másik pillanatban — mintha villámszikra érintené — feltartott orral nesztfogva áll meg a derék agyaras, aztán egy rekedt röffenés és riadva kotródik tova a fekete sereg. Pillanat alatt elnyeli őket a hallgatag erdő sűrűje. A távolban egy-egy rigó rikkantás meg a szemes mátyás árulkodó harsolása jelzi útjuk irányát, mely a vadon titkaiba vezet. Mély, tompa hallgatagságába merül az erdő ismét. Egy ág, egy galy se mozdul, mintha megdermedt volna az egész szürke, bágyadt környezet; csak néhanéha küzdi fel magát valami elhaló nesz a fák között, mintha gz erdő fájdalmas, elnyomott sóhajtása lenne.