Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

November

Meghalt álmok, kiszenvedett képek Mindenfelől kisértenek. A nyárfák e's virágtalan dombok Oly szomorún köszöntenek . . . (Kisteleki Ede.) ikor az őszi fonnyadás tarkává teszi a leveles galyakat s az utolsó sárga_ rigó is elhallgat a nyárfasorban — útat véve magának valahová messze; mikor a mezők felett úszó lenge ezüstszálak: a csillanó őszi „bikanyál" kezd megülni alant — halálpártát vonva a sorvatag növényzet csupasz vázaira ; mikor a mezők utolsó kis virága is lehajtja fejecskéjét elbágyadtan, halálos szenderbe merülve: akkor már-már átvált a csendes levélhullató évszak abba a komor, rideg hangulatú tengődésbe, melynek misztikumában a természet mementója leng. Lassankint mindig jobban elcsupaszodik, elhagyottá válik a mező, a puszták világa. Az elsárgult kopár - 69 I