Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A Szörényi havasokon

Mily szép a természet ébredése itt aiant is ! Míg ott fenn, templomi pompa ez is. A hirtelenül kigyulladó napfény intensiv világa csak fellobban, mint a tűzgolyó fénj^e, komor, sötét bíborba öltöztetve a természet havas oltárköveit, az ünnepélyesen, mystikusan zengő fenyvek oszlopcsarnokát; míg a szakadozó, foszlányos ködök ezüst-csipkéi felszállanak lassan, imbolyogva, mint a tömjénfüst illatos párája, fel az égfelé, fel a havasok ormáig, mely a szivárvány ezernyi színeinek vakító káprázatát szórja szét hó- és jégkoronájának bűvös medályából. Tagadhatatlanul fenséges, megható kép ez, de szomorúságot ébreszt a kebelben ... és vidulást nem hoz itt semmi, de semmi. - Hiányzik a pacsirta dala, az élet nyüzsgése. Szomorú itt minden nagyon. Sír a fenyves, sír a szegény kecskepásztor furulyája. Síró dana a havasi fülemile hangicsálása is a ragyabura*) tövén, hol a mohba rejtegeti rideg kis otthonát. Ám, ott lent minden oly derült, minden mosolyog, élni vágy. Az élet moraja, zsongó bogár-had lágy zümmögése, a szerelemittas kebel méla danája : összeolvad a hangicsáló madarak vidor chorusával. *) »Ragyabura« = havasi rózsa (Rhododendron.) - 65 -r fi