Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A Szörényi havasokon

Miként kígyószorítás: Ijeszt a kínos hangulat; Csak eg, csak eg felettem A méihetetlen lángú nap. Nézem a távolság hogy összeringat Mozgó kalásztengert s habos mezőt, Ah, engedek hullámzó karjainak, Visznek, hogy érezzem a fényesőt . . (Kisteleki Ede.) elettem az ég kék mezeje úszó vándorfelhőivel, arany fényár-káprázatban tündökölve ; körül síkság, melyen át egy kígyózó folyó hömpölygeti iszapos hullámait. Távolabb a zöld hegyek mosolygó képe int felém, míg a háttérből, a távol kékjébe tűnve : fenyvesekkel koszorúzott bérczóriások, égbe nyúló havasok emelkednek ki, kísérteties fehér viszfényben tündöklő fény-glóriával övezett büszke homlokukkal. Én Istenem, mily fenséges, mily káprázatos kép ! Mennyi bűbáj, magasztosság és költészettel elárasztott isteni panorámája az örökszép természetnek, mely felemel és gondolatokat, ihletet ébreszt a legsivárabb kebelben is ! 61