Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Nyári zimankó

Az ég derűje ismét teljes pompájában mosolyog alá, fénytengerben fürösztve az egész természetet. A növényzeten megült vízgyöngyök millió cseppjei, a drágakövek szikrázó ragyogásában pompázva szórják a színek ezerféle variáczióit. Kifeszített aranyszálakként leng a pókháló szövevénye, csillan a fénybogarak tánczrakerekedő raja. Mindert újra éled, mozog, csapong. A pacsirta égfelé röppen, a czinege czinczog tovább vígan, megborzintva, rázogatva selymes tollait a lanyha verőfényben. A láp felől a békák vidor kuruttyolása, a vizek szárnyas lakóinak hangos zsivaja hangzik át a fülhöz. A madárkonczert teljes lesz ismét . . . kedves hangulat szállja meg a lelket s mi egy kifejezhetlen édes elfogultságnak engedve szívünkön uralmat, a költészet szárnyain repülünk ábrándjaink világába.