Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Szerző előszava

világot is, — révedező szemeinkbe belecsillan az ezüstös vizek káprázata, mint hajdan — a hol annyi élet nyüzsgése, érdes muzsikája reppent szerte a fényes, párás levegőben; látjuk a halvány fehér vonalakat az ég lilaságába lassan elmerülni, miket a húzó kócsagok rajzoltak bele a fénylő ürességbe; látjuk az ezernyi s ezernyi szárnyas halvány ponthullámzatát is a lilás ködbe tünő vízcsillámok felett, megkáprázik a rezgésük, a czikázásuk a szemünk előtt kedves visióként, mint a rég elmúlt idők boldog napjaiban — s felmerülnek egyben képzeletünk láthatárán azok az égre rajzolt misztikus jelek hyeroglifjei is, melyekkel a búcsúzó évszak letűnt költészetének, a virághalál korszakának utolsó symbolumai semmisülnek meg. Egyben hallani véljük az alácsendülő madárszózatokat, fájdalmas búcsúzkodás át a váló, idegenbe térő szárnyas népnek, a mint átlengik a nagy kékmező jeltelen útjait . . . De lassanként aztán eltűnnek az árnyak, VII