Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Mese a Tiszáról

nak ; másfelől messze kígyózó vonalak futják be czikczakkosan a ringó vizek tükröző rónáját, mintha telerajzolt térkép volna. Füzes erdők, varjüfészkes nyárfások ezek, melyek koronáig elmerülve fogadják a hozzájuk futó habok hideg csókjait. Másfelől, a Tisza túlsó pariján, Mogyoró- (?) s rekettye-bokrok tarkán, Köztük egy csak a nyílás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyent be, Nagy távolban a malom zúgása Csak olyan, mint szúnyog dongása {Petőfi.) Esteledik. Tilinkózva rebben fel a töltés oldalából a sebes szállási! „kubik-sneff" *) (Totanus ochropus). A magasból liidgágogás s a húzó vadkacsák szapora krekegése hallik le. Bent, az árterek mosakodó füzesei felett, erős sápolással csatangol néhány zoldfejű, míg lassan mindenik rátalál a maga odvára a százados füzek hasadozott, redves tőkéin.**) Elülésre érkeznek innen-onnan, *) Szeged vidékén még »molnár-sneffnek«, »fecske-sneffnek« és »czigány-sneffnek« is nevezik. **) A „zöldfejű" vagy „tőkés kacsa" (Anas boschas) a Tisza mentén gyakran füzodvakban és szarkafészkekben is költ, - 42 - 3*