Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Mese a Tiszáról

a odaállok a Tisza partjára, a mellé a ^ széles ezüst szallag mellé, mely az Alföld délibábos térségeit összekígyózva, csak magyar földre hinti hullámcsókjait; ha hallgatom a habok moraját, szelek zúgását, sírását; ha látóm a napsugár bíboros csillámát a vibráló vizek játékán, hullám fodrain s az úszó vándorfelhöket az elsimult habokon visszatükröződve a visszatekintő égbolt kék stafázsával; ha látom a folyékony aranyként csillámló levegőben a meg-megvillanó fénybogarak szikrázó tarkaságát, az imbolygó szitakötőket, halászmadár tétova röptét; . ha kiválik szemeim előtt a láthatár szíirke*

1 * — ségébe vesző füzesek hajlongó ezüst-lombja, - 29 - 3*