Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A hol a délibáb csillan

nem tűnő tarkaság, élet, a természet behízelgő édes költészete megragadja a lelket, igézete áthat a közöny legvastagabb pánczélán keresztül is a szívbe. Lehet-e hát meg nem szeretni s főleg és kivált a vadászszívnek nem lelkesedni a lápok csodás világa iránt ! A kedves benyomás, melyet látásakor nyerünk, kitörülhetlen marad lelkünkből s az élet alkonyáig elkísér. A vén vadász, ki a lápok világában tölté el életének szebb napjait, mindig gyönyörrel emlékezik viszsza a letűnt szép napokra. Elmereng a multak emlékein s a boldogság derűjének varázsfátyla ráborult ilyenkor egy-egy pillanatra hamvadó érzelem világára, fellelkesítve vén szívét, mint egykor, lángolón ama szép emlékek révén, melyek a lápokhoz fűzik, melyekben él s melyekkel sírjába tér. - 1Q -