Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A hol a délibáb csillan

a nemes szenvedélyt éleszteni, s annak hasonlóan méltó tárgyául szolgálni van hivatva. Kinn a puszták tengersík végtelenjén, a rezgő párázat aranyfényétől ragyogón : ott sétál az impozáns, nemes túzok, a ritka reznek, sőt néha a meszsze idegenből idetévedt tatártyúk (Syrhaptes paradoxus) látása is megd.obbantja a szívet. Hát a krúgató darvak beszedes nepe, a mint atszallanak a fényes ég azurjá

n ismeretlen tájak felé. Aztán a tengersok vadlúd, a zsibongó kacsák felhőrajai, a szépszavú gojzerek, sneffek muzsikális népségeinek rengeteg mennyisége és — tudná is a jó Isten mi más fajtái még a vizek danolászó, csicsergő, trillázó, jodlirozó, trécselő, fiittyőgető — a madárnyelvelés és legcsodálatosabb, legczifrább és legkülönfélébb moduláczióinak, változatainak zenéjével gyönyörködtető czifra tollú, legkülönösebb alakú szárnyas népségeinek ! Megtalálod itt a nemesség, a szeplőtelen szűz tisztaság és egyéni báj legfenségesebb, legeszményibb képviselőjét: a királyi kócsagot is fejedelmi díszével, szépen lengő híres, drága, fénylő csillagsugárként hullámzó pompás tőkékével. Kell valami ékszaktabb talán, valami egészen különös ? Úgy itt a batla, a szent ibis mythosi alakjának éjfekete és mégis vörös fényt sugárzó utódja ; aztán a hófehér kanalas kócsagmentében, csodálatos csőrrel, egészen idegenszerű kinézéssel. Megtalálod még nem