Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

tetlen csodaszépségű tájak láttára egész lényemet oly kimondhatatlan lelkesedésben ringatá. Űzött a vágy, megismeihetni őseim kicsi hazáját, a hires Székelyföld vadregényes tájait; de űzött vadászati és madarászati szenvedélyem is általában Erdély kies bérczei közé. Kiváltképen óhajtottam a havasok madárfaunájával megismerkedni, összeszedendő belőle minden megszerezhetőt ornithologiai gyűjteményem számára. A sasok és keselyűk különösen érdekeltek, a nemes saskeselyűt, az ősállatok talán még ezen egyedül létező képviselőjét pedig szabadon, őshonának sziklavárain megfigyelhetni, képezte vágyaim egyik legfőbbikét. Hosszú sóvárgás után végre földerült a rég várt örömnap, melyen kedves Alföldemnek búcsút mondhatva, a vadregényes tájak felé vehetém útamat és meg se is igen pihentem aztán a hunivadékok gyönyörű hazájáig. Itt, az előhegységek és lomberdők madárvilágának tanulmányozása és gyűjtése czéljából előzetesen több apróbb kirándulást téve, végre egy tipikus havas megmászására határoztam el magamat, a Székelyföldnek a moldovai határszél mellett fekvő egy igen vad és elhagyott jellegű hegyóriását szemelve ki e czélra. Ellátva mindazon tárgyakkal, melyek egy több napra tervezett magas hegységi exkurziónál mellőzhetlenül szükségesek, egy szép verőfényes reggelen neki- 139 --