Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Párbaj a légben

Túl a Tiszán — a meszsze kékségben, hosszú egyenesség állt ki a láthatár pereméből. Felette bodor felhő lengett, feketedett, úgy véve ki magát az ég lehajtása alatt, mintha valami irtó nagy régi módi huszárcsákónak a fogója lett volna oda tűzve... A szegedi gyártelep kéménye, meg a füstje az. — Közelebbről a szőke folyó nagy vaskalitkája tündökölt — majd ezüstben, majd mintha halvány ibolyaködből lett volna szőve minden bordája tündérek által odavarázsolva ég és föld közé. Az innenső sarkáról valami csoda nagy kárbunkulus szórta a fényt, el-el homályosulva egy-egy pillanatra, meg ismét elő tűnvén a sápadtas fényragyogványból. Egy nagy réti-sas tartotta ott pihenőjét, nagyokat bámulva le a suhogó hullámok közé, töprengve tán ama probléma nehéz megfejtésén: váljon miért nincs ez a nagyon karikás vasmonstrum vagy egy lábbali is alá támasztva ? . . . Kelet felé a leghúsosabb magyarok városának*) erkélyes tornyait veheti ki a felfegyverkezett szem. Beszélő masinán meglehetett volna hallani, az ottani legmuzsikálisabb hajlamokkal bíró toronybakterek kürtszólásait is tán. A vashídtól jobbra-balra füzesek, nyárfás erdők követték a Tisza andalgó folyását. Felettük lomha gémek vonulgattak, sirályok suhantak által — ki a "} H.-M.-Vásárhely.