Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Párbaj a légben

hatása alatt és kivált eleinte, némelyiknek mintha megelevenedett volna a vize: hosszú hullámcsíkok futottak által — hol egymás mellett, hol keresztbe egymással - rajta ... Ott még volt némi kis tengődése a haldokló életnek. Gémek tömegei el is lepték a partjait, czérkók, csérek sivalkodtak felette; míg egyszer aztán nem lökte meg semmi a kákacsomót a víz alatt, halfalánkok se kerülgették többé a környéküket. Befogta a kubikok szennyes, sűrű vizét a zöldes hártya s kezdett lassanként kicserepesedni a feneke a legmélyebbnek is. Megnyúzta, lefejtette a bőrét mindegyiknek a nap felszívó ereje ... a gémek elhúzódtak másfelé, ki erre, ki arra. Meglepték a szomszédos Tisza holt ágait, a hol nem ácsorognak hiába. A kubikokon a kutyának se akadt rágni való többé. A rét itató kutjából azonban még hoszszi'i ideig vederrel merték a tenger halat : a szívós kárászt. * Soha sem fogom elfelejteni ezt az egykor oly gyönyörű vízivadász területet, mely annyi sok szép vadásznap örömeit nyújtá számomra, különösen a szegedi árvízveszedelem évében, a midőn szinte ellepte még a vasútmenti kubikgödröket is a vadjószág szinte rajzó sokasága — a szép tollú gémek minden nemzetségével - 119 --